A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1972-1973

M. Vásárhelyi Edit - Varsányi Lívia - Bakó Jánosné - Jancsovics Klára: Az óbudai 8-as számú könyvtár 50 éves története

problémát a helyszűke jelentette, a két kis könyvtári helyiség már semmiképpen sem bírta el a megduzzadt könyvanyagot és a megnövekedett olvasóforgalmat. A 8-as számú fiók időközben kapott még egy újabb kis helyiséget az iskolától, de ez sem oldotta meg a gondokat, ezenkívül az iskola kezdte sürgetni az elköltözést, mivel szüksége volt a könyvtár által elfoglalt tantermekre.

II. A válság és a háború időszakában (1934 — 1944)

A harmincas években megindult a kutatás új helyiség után. Többféle lehetőség merült fel, így egyebek között szóba került az egykori Pacsirtamező utca 48. sz. alatti ház is, ahol a IX. ügyosztály két kétszobás lakást ajánlott fel a könyvtárnak. Míg a tárgyalások folytak, kiderült azonban, hogy ezt a házat az utcarendezés miatt lebontják. Újabb ötletek merültek fel, végül is megállapodtak a Fő tér 2. sz. háznál, amely a III. kerületi Elöljáróság tőszomszédságában állt. Ezután már Zsoldos háztulajdonossal folyt az alkudozás, míg végül létrejött a megegyezés. Az ifjúsági könyvtár külön helyiséget kapott; a felnőtt könyvtár két földszinti lakás helyét foglalta el, részei: az olvasóterem, a kölcsönző, a könyvraktár és egy kis munkaszoba. Maga a helyiség nem volt éppen ideális könyvtár számára. A felnőtt könyvtár bejárata az udvarról nyílt (és nyílik ma is), a férőhely az akkori igényekhez viszonyítva aránylag tágas volt, a helyiség azonban levegőtlen, világítása pedig egyáltalában nem könyvtárhoz méltó. Csak villanyfény mellett lehetett elvégezni a szemet rontó könyvtári munkákat — dehát 1934-ben nem olyan idők jártak a népművelési könyvtárakra, hogy válogatni lehetett volna.

Az óbudai fiók tehát 1934 augusztusában nekilátott a leltározásnak, ez augusztus 17-től 28-ig tartott, majd szeptember 10-től lG-ig költözködött.

A 8-as könyvtár 1934. évvégi statisztikája nem ad reális képet a helyzetről, mivel a fiók a leltározás, csomagolás stb. miatt több hétig zárva tartott és ez lerontotta forgalmát. Megállapíthatjuk azonban, hogy 1934-ben, tizenegy évi működés után a 8-as számú fiók évi 229 napon tartott nyitva, (heti 20,5 óra), 18 031 kötete volt, tizenhét újság és időszaki lap járt a könyvtárba és a költözés évében is 88 884 kötetes forgalmat bonyolított le.

A számok bizonyítják, hogy tizenegy év alatt az óbudai könyvtár hatalmas forgalmú kulturális intézménnyé fejlődött. Az új helyiségben, ha nem is ideális, de mégis kedvezőbb körülmények között lehetett megkezdeni a munkát.

Drescher (Szentkuty) Pál, a fiókhálózat akkori vezetője ezekben az években nagy súlyt fektetett a látványos statisztikák összeállítására, gyakran cikkezett és nyilatkozott közművelődési kérdésekről, főképpen pedig a közkönyvtári hálózatról. Cikket írt a Városi Szemle 1929. évfolyamába „Közművelődési közkönyvtárak a nagyvárosi kultúra szolgálatában” címmel, itt megállapította, hogy

„a fiókkönyvtárak terjedését anyagiak és a fizikai teljesítőképesség gátolják.”

Ugyanezzel a problémával foglalkozott Dreschernek a Magyar Szemle 1930. évi májusi számában megjelent írása: „A magyar könyvtermelés és a főváros könyvolvasása a háború utáni években.” Ez a cikk statisztikai adatokat tartalmaz a Fővárosi Könyvtár tíz fiókjának három napi forgalmáról. Kissé bővebben kell megemlékeznünk Drescher „főművéről”, amely az 1934-es könyvtári évkönyvben (és különlenyomatban) jelent meg s nagy vihart kavart a maga idejében. Címe: „Mit olvas a Fővárosi Könyvtár közművelődési fiókjainak közönsége ?”A felmérés szellemi szüksógmunkások igénybevételével készített adatfelvétel, tizenegy fiók nyolc napi forgalmáról. A szerzőnek — irodalmi baklövésein és torz irodalmi értékelésein túl — vannak olyan megállapításai is, amelyek a könyvtárfiókok akkori helyzetének szempontjából említést érdemelnek:

82