A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1972-1973

M. Vásárhelyi Edit - Varsányi Lívia - Bakó Jánosné - Jancsovics Klára: Az óbudai 8-as számú könyvtár 50 éves története

cikkeket jelentetett meg a „Volksbildungsarchiv”-ban, melynek vezető munkatársa volt. Fő célkitűzése ebben az időben a könyvtári munka minőségének megjavítása, elítélte a nagy számokkal operáló, sekélyen, külsőséges, népművelési eredményeket. A könyvtári munka súlypontjának a kölcsönzést tekintette, ennek jól megszervezett lebonyolítását igyekezett elősegíteni saját kölcsönzési elméletének és módszerének kidolgozásával.

Az óbudai könyvtár vezetője — Dienes László tanulmányának alapján — elolvasta Hofmann német nyelvű cikkeit, majd a húszas évek derekán levelező kapcsolatot létesített vele. Végül 1929-ben, lipcsei tanulmányútja során személyesen is megismerkedhettek és alkalma nyílt a helyszínen tanulmányozni Hofmann könyvtári rendszerét és kölcsönzési módszereit.3

így érthető, hogy a fiókok közül elsőként az óbudai könyvtár vezette be Hofmann „indikátor-rendszerének” leegyszerűsített, egykártyás változatát.

Az egyszerűsített formát a 8-as számú fiók viszonylag kisszámú könyvállománya tette lehetővé. (1913 óta mind a mai napig a kétkártyás indikátor-rendszer alapján dolgozik a Szabó Ervin Könyvtár központjának kölcsönző szolgálata.)

A 8-as fiókban a könyvek könyvkártya nélkül sorakoztak a polcokon. A könyvkártyák viszont két dobozban voltak elhelyezve a kölcsönzőpulton. Az egyik doboz, az ún. „jelenléti doboz” (Präsenzkasten) azoknak a könyveknek kártyáit tartalmazta, amelyeket adott pillanatban a könyvtárban megtalálhatott az olvasó. A kölcsönzésnél, ill. az olvasó kérésének bejelentésénél csak meg kellett nézni a jelenléti dobozt és amennyiben a könyv kártyáját megtalálták, a könyvet előrehozták az igénylőnek, a könyvkártya pedig az olvasó tasakjában átkerült a lejárati dobozba. A jelenléti doboz megkönnyítette és meggyorsította a könyvtáros munkáját, több ideje jutott az olvasókkal való egyéni foglalkozásra. Megkönnyítette ez a rendszer a könyvtári előjegyzések lebonyolítását is, mivel a jelenléti dobozban a hiányzó és előjegyzett könyv helyére csak egy jelzőcédulát kellett tenni figyelmeztetésül. Különböző színű könyvkártyák jelezték a szépirodalmi és ismeretterjesztő műveket, és a szépirodalmon belül az egyes műfajokat.

Ugyancsak az óbudai fiók kísérletezett elsőnek a tasakrendszerrel is. Addig a könyvkártyákat általában egymás után rakták számsorrendbe vagy betűrendbe. Az óbudai fiók egy Hamrák József nevű Lajos utcai könyvkötőmester segítségével csináltatta meg az első, könyvkártyák elhelyezésére alkalmas tasakokat, a minták alapján készítette el a Központ könyvkötészete az óbudai könyvtár tasakjait. Ennél a rendszernél egy helyre kerültek az egyazon személynél levő könyvek, a tasakokat pedig — a rajtuk elhelyezett kiemelkedő szám segítségével — könnyen meg lehetett találni. Még egy előnye volt a tasakrendszernek. Jelezték rajta az esetleges könyvrongálásokat. Amennyiben egy olvasót rajtakaptak, hogy több ízben megrongálta vagy hiányos állapotban hozta vissza a könyveket, kétszeri figyelmeztetés után kitiltották a könyvtárból. Az óbudai fiók pontos és precíz belső rendjét a Központban is elismerték. A Fővárosi Könyvtár 1927. évi jelentése külön is kiemelte, hogy a 8-as számú fiók — a fiók-központ kikapcsolásával — egyedül dolgozta fel könyvgyarapodását. Ugyancsak megemlítette a jelentés a fiók vezetőjének „a fiókkönyvtár életének minden mozzanatára kiterjedő, statisztikai táblákkal és grafikonokkal ellátott évi jelentését.”

Az óbudai fiók — amennyire ezt szúkreszabott személyzeti létszáma megengedte — igyekezett kerületi kapcsolatait is kiépíteni. Több iskola könyvtárát patronálta, egyebek között a Korona utcai iskolában működő mezőgazdasági szakiskola könyvtárát. Az iskola igazgatójával történt megállapodás értelmében az óbudai fiók látta el a tanulókat szakkönyvekkel és megrendeléseinél is figyelembe vette az iskola kívánságait.

3 Mint érdekességet megemlítjük, hogy Görgényit, az óbudai könyvtár vezetőjét 1930 decemberében tagjai sorába választotta a „World Association for Adult Education”. Ennek a szervezetnek egyik részlege, az „International Library Committee” Lipcsében székelt, elnöke Walter Hofmann volt. A „World Association” felkérte Görgényit egy népkönyvtári felmérés elkészítésére.

80