A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1972-1973

Halottaink

A munkásmozgalomhoz nagyon nehéz időben, 1932-ben csatlakozott, s mint Vörös Segély szervező fejtett ki jelentős munkát. 1942-ben lépett be a Kommunista Pártba, harcolt, s 1944-ben illegalitásba kényszerült.

A felszabadulás után néhány évig a 19-es könyvtárban dolgozott, majd félállásban, mint a 4-es könyvtár vezetője foglalkozott munkásolvasóival, akik nagyon szerették.

1953-ban megvakult, s rövidesen nyugdíjba ment. Megromlott egészsége sem akadályozta abban, hogy aktív társadalmi munkásként tevékenykedjék. A „Szocialista Hazáért” kitüntetés egy kulturált, bölcs, minden áldozatra kész kommunista tetteit ismerte el. így él ma is ittdolgozó régi munkatársai, mindnyájunk emlékezetében.

DK. VARJÚ GÚZÁNÉ VIGH ILONA 1909-1972

Varjú elvtársnő, a képzett népművelő, 1955-től dolgozott könyvtárunkban, s mint a pestimrei 31-es kerületi könyvtár szervezőképességéről, tartalmas munkájáról ismert, megbecsült vezetője vonult nyugdíjba 1967-ben. 1966-ban kiváló munkáját Miniszteri Dicsérő Oklevél ismerte el. Nyugdíjba vonulása után mint a 25-ös könyvtár olvasótermi felügyelője dolgozott, a tőle megszokott precizitással és előzékenységgel.

Szegény család gyermekeként sok nehézséget élt át, önerejéből képezte magát, sokat dolgozott, s korán elözvegyült.

A társadalmi feladatok mindig vonzották, 1947-től párttag volt, élete utolsó éveiben pártbizalmi. Sokat dolgozott a kerületi nőmozgalomban is.

Emlékét tisztelettel őrizzük.

VASVÁRI ISTVÁN 1916-1972

Vasvári István nehéz és küzdelmes, alkotómunkában gazdag életének korán vetett véget a halál.

1916-ban született Budapesten; gyermekéveit Dunapentelén töltötte. A középiskola elvégzése után egy ideig tisztviselőként dolgozott. Tizenkilencéves, amikor első verseskötete megjelenik, élet- és költői pályáját azonban beárnyékolják a háború és a fasizmus okozta szenvedések. Ezek kitörülhetetlen nyomot hagynak lelkivilágában és visszatükröződnek költészetében is. 1944-ben sikerül megszöknie a munkaszolgálatból és 1947-ig Romániában marad, ott vesz részt a politikai és az irodalmi életben. Hazatérése után a Nemzeti Segély, majd a Vöröskereszt sajtóosztályán dolgozott mint osztályvezető, a későbbiek során szerkesztő volt az Ifjúsági Könyvkiadónál és a Néphadsereg c. lapnál, Az évek során számos verseskötete látott napvilágot: „Ifjúkori lángok” (1935), „A szépség zsoldjában” (1937), „Tizenkét lépés hosszú bolt” (1939), „Férfizsoltár” (1942), „Fegyvertelenül” (1945), „Torlódó nyár” (1947), „Tizediziglen” (1957), „Izzó őszben” (1963). „Végső áron” (1964), „A lélek naplójából” (1966), „Fedezék nélkül” (1969).

írt karcolatokat: „Levelek egy szovjet katonának” (1946), egy regényt: „A dolgozó népet szolgálom” (1951) és gyermekverseket is: „Tíz kicsi ló” (1964) és „Három fűzfa, három nyírfa” (1971).

Költészetét több külföldi irodalmi díj, a Munka Érdemrend ezüst fokozata, a munkások közt kifejtett kultúrmunkáért kapott 1967-es Szocialista Kultúráért Vándordíj és az 1971-es SZOT-díj ismerte el. Tagja volt az írószövetségnek és az Irodalmi Alapnak.

58