A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1972-1973
Kerekes Pálné: Olvasásvizsgálatok a gyermekkönyvtárakban
Grimm meséi és Tutsek Anna Ciliké regényei. A rangsor végén foglaltak helyet Molnár Ferenctől a Pál utcai fiúk, Gárdonyi Géza és Verne könyvei. A legolvasottabb szerzők Sebők Zsigmond, J. Verne, Benedek Elek, Gaál Mózes, Rákosi Viktor, Gárdonyi Géza és H. Ch. Andersen voltak. A legolvasottabb szerzők és legkedvesebb olvasmányok nem azonosak, ennek oka nyilvánvalóan az, hogy a legolvasottabb szerzők művei kevés példányban álltak az olvasók rendelkezésére, így a könyvek forgási sebessége nagyobb volt. A lányok legszívesebben Tutsek Anna Ciliké sorozatát olvasták. Olvasmányaik között klasszikus könyvekkel egyáltalán nem találkozunk. Váradi Irma felmérése szerint nagyon kevés volt az olvasott ismeretterjesztő könyvek száma, 6538 kötetből mindössze 377, ami 5,9%-ot jelent. Indokolta ezt a rossz könyv- állomány és az igen mostoha kölcsönzési lehetőség: egyszerre csak egy könyvet lehetett kölcsönözni. Négy évvel később az állomány javulása következtében az ismeretterjesztő könyvek forgalma már elérte a 12%-ot. Bővítették az ismeretterjesztő állományt és felnőttek számára készült ismeretterjesztő könyveket is adtak a gyerekek kezébe. Váradi Irma vizsgálódása a kérőlapok alapján az akkori gyerekek valóságos igényét tükrözte. A felmérés célja az igények feltárása volt. 1916-ban a Deák Ferenc Könyvtár (2. sz. fiók) állított össze könyvjegyzéket, „mivel azt tapasztalták, hogy a régebbi jegyzékek nem elégítik ki az ifjúság olvasmányszükségletét.”8 9 Ezzel a jegyzékkel tulajdonképpen új feladatot határoztak meg, mely a korábbi jegyzékek kibővítését célozta. A könyveket először csoportosították a gyermekek kora szerint is: gyermekek könyvei 6 — 10 éves korig, és ifjúsági könyvek 11 — 14 éves korig. Tematikus megjelöléssel 19 csoportba osztották a könyveket. Az első nagyobb igényű felmérést Zsák Wilfried készítette 1936-ban a Százados úti 3-as számú könyvtárban.0 Vizsgálódásában száz nap gyermekkönyvtári forgalmát rögzítette. Ez 1187 különböző művet jelent, melyből 897 volt a szépirodalmi és 290 az ismeret- terjesztő művek száma. Ezt a felmérést is a hatékonyabb olvasószolgálati munka érdekében végezték, hogy ....... a mai gyermek érdeklődésének irányát és fokát megismerjük. R eméljük, hogy a gyakorlati pedagógia fáradságosan összeállított adatainknak jó hasznát fogja venni.” Módszere a kikölcsönzött könyvek kártyái alapján a valóságos olvasás felmérése volt. Több keresztmetszetben mutatta meg a 30-as évek gyermekkönyvtári olvasószolgálatának értékeit és egyben hibáit is. Nagy érték volt a gyermekek önállóságra nevelése szempontjából a szabadpolc rendszer, ahol a gyermekek maguk választhattak. A szabóervini elgondolástól azonban eltávolodtak: előre meghatározott napon és órában hetenként csak egyszer cserélhettek könyvet a gyerekek, és akkor is legfeljebb két könyvet kölcsönözhettek. E felmérés alapján készült 1969-ben egy újabb, hasonló felmérés a 3-as könyvtár gyermekrészlegében.10 Az összehasonlító adatokon túl az 1969-es vizsgálódás új szempontokkal gazdagodott: a gyermekek szabadidejének felhasználása, otthoni és könyvtári olvasmányaik száma is szerepelt a kérdőíves felmérésben. Ugyanakkor minőségi változást mutat a könyvtár állománya, és ezzel kapcsolatban természetesen a forgalom is. 1936-ban például egy olvasóra a könyvállományból 3,2 kötet, 1969-ben 14,4 kötet jutott. Az ismeretterjesztő könyvek forgalma 1936-ban 14,0%, 1969- ben 32,8% volt. Míg 1936-ban 16%-kal, addig 1969-ben mindössze 1,6%-kal olvastak többet a fiúk mint a lányok. 8 A Budapesti Városi Könyvtár Értesítője 1916. Bp. Szfőv. háziny. 1917. 124. 1. 9 Zsák Wilfried: A Fővárosi Könyvtár és ifjúsági olvasói. = A Fővárosi Könyvtár Évkönyve 1936. Bp. Szfőv. háziny. 1937. 153 — 170. 1. 10 Bálinth Lehelné — Hargitai Nándorné: Mit és hogyan olvastak a gyermekek 1936-ban és 1969-ben” = FSZEK Évkönyve 1970-71. 172-194. 1. 222
