A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1972-1973
H. Drechsler Ágnes: Üjabb kiegészítő katalógusok a kerületi könyvtárhálózatban
Az olvasó számára ui. a nálunk használatos ETO rendszer áttekinthetetlen szempontok szerint csoportosítja a szakirodalmat ha pedig a katalógushoz készült betűrendes tárgymutatóban megtalálja a keresett fogalmat, ezután ismét a számrendszerben kell kikutatnia a szükséges műveket. Sajnos a szakjelzetek sokszor nem következetesek, s a tárgymutatót sem igazítják napra készen a helyi állomány fogalomkészletéhez. A szakkatalógusban való eligazodást az olvasóknak részletesen el kell magyarázni, s a kölcsönzés során sokszor erre nem is jut ideje a könyvtárosnak. Ilyen tapasztalatok után az ország több közművelődési könyvtárában az ismeretterjesztő irodalom feltárására olyan katalógusfajtával kísérleteznek, amely feltehetően jobban megfelel az olvasók igényeinek. Ügy gondoljuk, hogy a kizárólag csak a betűrend ismeretét megkívánó tárgyszókatalógus közelebb áll az olvasók többségéhez. A tárgyszókatalógus olyan eszköz, amely lehetővé teszi bármely kiadványnak vagy kiadványcsoportnak a tartalom alapján való közvetlen és gyors megkeresését. A tárgyszókatalógus lényege, hogy a kiadványok tartalma, tárgya alapján megalkotott tárgyszavak betűrendjében sorakoznak a katalóguscédulák. Előnye a szisztematikus szakkatalógussal szemben, hogy a tárgyszavak alapján közvetlenül megtalálható a keresett mű, s az azonos tárgyszóval megjelölt művek cédulái mindig egyazon helyre kerülnek a betűrend által megszabott mechanikus rendben. A betűrend gyakran egymás mellé sorol olyan tárgyakat, — a rokonfogalmak sokszor hasonló nyelvi alakban jelennek meg — amelyek az ETO rendszerű szakkatalógusban nagyon messze kerülhetnek egymástól. Hátránya viszont a nyelvhez kötöttség, a tárgyszó- megválasztás szubjektív jellege és az, hogy a hasonló tartalmú, tárgykörű művek szétszóródnak a különböző tárgyszavak mögé. Megbontja az összefüggéseket, amikor az egyes jelenségeket és a társadalmi élet egyes megjelenési formáit egymástól elszigetelten vizsgálja. Ha a tárgyat a maga szerves összefüggéseiben akarjuk a katalógusban feltárni, akkor a szakkatalógus sokkal előnyösebb, mert felhívja a figyelmet a hasonló tárgykörökkel való kapcsolatra és ezáltal tovább viszi az olvasót. A tárgyszókatalógus előnye viszont, hogy gyors tájékoztatást ad, a tárgyat nem egy rendszeren belül helyezi el, hanem egyetlen kifejezés alatt igyekszik a tárgy lényegét összesűríteni. A tárgyszavak megmutatják, hol találunk anyagot egy meghatározott tárgyhoz; a lehetőséghez képest egy helyen adnak mindent, ami a tárgyról megtalálható; és a kereszthivatkozások révén utalnak a tárgy olyan helyeken való szereplésére, amelyek egyébként nem tűnnének azonnal szembe. A tárgyszókatalógus összeállításához csak előzetesen kidolgozott szabályzat és előre elkészített tárgyszóindex birtokában lehet hozzáfogni. A tárgyszó adásnál még így is sok problémát okoznak a szinonimák, a mellé vagy alárendelt fogalmi kapcsolatok stb. A tárgyszavazás nehézségeit nem a szaktematikában, hanem a tudomány és technika jelenlegi fejlődési szakaszának sajátosságaiban kell keresni. Probléma, hogy az adott szak- rendszer fogalomkészlete messze elmarad a tudományok fejlődésének ütemétől. Mindez sokszor nagyobb önállóságot követel a könyvtárostól, mint a szakkatalógus készítése. Sem a tárgyszóindex, sem a szabályzat nem adhat minden egyes esetre pontos megoldást, sokat kell a könyvtáros egyéni ítélőképességére bíznunk. A tárgyi indexnek világosnak kell lennie, hogy eligazítsa az átlagos olvasót; irányítania kell a tapasztalatlan olvasót; és kellően részletesnek kell lennie, hogy kielégítse a szakembert. A tárgyszavaknak mindenki számára kielégítőnek kell lenniök, valódi kulcsot kell adniok a tudáshoz. A feltárás mélysége elsősorban a visszakereséssel kapcsolatos igényektől s ezzel összefüggésben a feltárandó információk (dokumentumok) mennyiségétől és jellegétől függ. A tárgyszókatalógus szerkesztésénél gondos és tervszerű szelekcióra van szükség, hiszen az új tárgyszavaknak egy már meglevő és fejlődő rendszerbe kell beilleszkedniük s ugyanakkor arra is ügyelni kell, hogy a rendszer ne nőjön a szükségesnél nagyobb, esetleg kezelhetetlen méretekre. A tárgyszavak megfogalmazásánál általában az olvasóközönség igényeiből szoktak kiindulni: úgy ahogy az olvasó azt keresni fogja. Az általános gyűjtőkörű könyvtárakban 166
