A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1972-1973
Kovács Csilla: A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár kiállításai 1930-1960
A FŐVÁROSI SZABÓ ERVIN KÖNYVTÁR KIÁLLÍTÁSAI, 1930-1960 A kiállítás mint a könyvtári propaganda egyik eszköze A tudomány és a technika minden eddiginél fejlettebb korát éljük. Ezzel párhuzamosan fejlődtek és fejlődnek a képi közlési eszközök és módszerek is. A ma emberére zúduló információ mennyisége meghaladja az információszerzésre, a tájékozódásra fordítható időt. Mivel az információk közvetítésében és felfogásában a vizualitás rendkívül fontos szerepet játszik, megnőtt az emberek látvány iránti igénye és érdeklődése. A vizualitás lélektani jelentőségének fokozódását a könyvtári propaganda sem hagyhatja figyelmen kívül. Az irodalom propagálása — ha közvetve is — egyszersmind a könyvtár népszerűsítése, míg a könyvtári propagandának az irodalom propagálása szintén lényeges eleme, velejárója. A könyvtári propagandamunkának olyan ösztönzőket kell nyújtania, amelyekkel eléri a kívánt célt, vagyis a könyvtár felkeresésére, olvasásra, az irodalom szeretetére serkent. E célok elérése érdekében a propagandának mindig a legelőnyösebb módszereket kell kiválasztania. Az eredményességben elsődlegesen közrejátszó tényezők: a figyelem felkeltése, az érdeklődés biztosítása, a kívánságérzet kialakítása és elmélyítése, a meggyőzés, és végül a cselekvésre ösztönzés. Közvetlen hatása miatt a könyvpropaganda egyik legjobb és legáltalánosabban alkalmazott eszköze a kiállítás. A kiállításon a könyvtárakban összegyűlt tudásanyag, mely a legkülönfélébb dokumentumokban ölt testet, tervszerű válogatás és rendszerezés alapján tárul fel a szemlélő előtt. Az irodalomnak ez a bemutatása nemcsak száraz ismereteket nyújt, hanem kedvet ébreszthet a kutatáshoz, az elmélyedéshez, rendeltetése az érdeklődési és elhatározási készség érzelmi befolyásolása, ugyanakkor az ízlés fejlesztése is. A kiállítások sikerének titka, hogy a bemutatott tárgykör a könyvek, az illusztrációk és egyéb dokumentumok által mintegy megelevenedjék a szemlélő előtt. A tartalmi és formai motívumok felkeltik a könyvek és a könyvtár iránti érdeklődést, és cselekvésre indítanak. A legelterjedtebb és legegyszerűbb kiállítási forma az újonnan beszerzett művek kiállítása, amely a tájékozódást segíti. Kialakítja a nézőben, hogy milyen elvárásai lehetnek a könyvtárral szemben. Itt elsősorban a bemutatott könyvek újdonságaival ragadja meg a kéj)zeletet. A tematikai kiállítás ismeretközlő jellegű. A művek tartalmát, az élet, a történelem, a tudományok valamelyik vonatkozását érinti. Az ilyen kiállítás tanító célzata rejtve marad a néző előtt, mert úgy tűnik, hogy érdeklődését nem kívülről irányítják, hanem ő maga, önként merül bele a témába. A kiállítás lehet egy témát nagyszabásúan felölelő, reprezentatív kiállítás. Ilyenkor a könyvek mellett egyéb fellelhető dokumentumok, fényképek, metszetek, kéziratok stb. is bőségesen alkalmazhatók. Az emberek ösztönszerűen felfigyelnek az irodalompropaganda vonatkozásában a művészi, az érdeklődés középpontjába kerülő látványra, az ízléses, dekoratív hatású, 116
