A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1972-1973

Benjámin László: Petőfiről

vívni forradalmát; — új eszközökkel, új formákkal, mégis Petőfi nevével, Petőfi szellemében, Petőfi forradalmának folytatójaként. A húszas-harmincas évek fordulópontján pedig József Attila, Illyés nemzedéke ismét csak Petőfi — és most már Ady nevével, Petőfi egyszerűségével és természetességével tért vissza a néphez és a népihez, politikában az ellenforradalmi reakció, irodalomban a Nyugat elvirágzott szépségkultusza és az izmusok kiürült formakultusza ellen küzdve.

Petőfi műve sohasem mond ellent az újnak, a forradalminak, sem a társadalomban, sem a költészetben; de létével tagadta és tagadja minden időben a szenvelgést, a blöffölést, a hamisságot, nagyképűséget, a szószaporító erőlködést. Mai olvasója nemcsak egy nagyszerű fiatalember arcképét, örömeit, és bánatait, gyöngédségét és erejét, szerelmét és haragjait, nemcsak egy nagy forradalmár érzelmeit és gondolatait, a magyar történelem, a szabadságharc diadalmas és keserű napjait, nemcsak a magyar föld tájait és a magyar nép típusait, nemcsak a múlt századot találja meg verseiben; megtalálja versről-versre a mait, a hozzá és neki szólót, az örökérvényűt.

Benjámin László