A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1972-1973
M. Vásárhelyi Edit - Varsányi Lívia - Bakó Jánosné - Jancsovics Klára: Az óbudai 8-as számú könyvtár 50 éves története
A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár központjának akkori Módszertani Osztálya mind több anyagot bocsátott ehhez rendelkezésre és a szakmai színvonal emelését egyre fontosabbnak tartotta. Becski Andorné, a könyvtár vezetője felismerte a katalógusok, bibliográfiák jelentőségét, s a könyvtár „külterjes” tevékenysége mellett az energiák nagy részét a belső rend kialakítására, az állomány feltárására, az olvasókkal való egyéni foglalkozásra összpontosította. Az olvasó-centrikus, hivatásszerűen végzett munka igazi próbája az ellenforradalmi események alatt és után következett be. A könyvtár még 1956. október 25-én, november 1-én és 3-án is kölcsönzött, november 10-től pedig rendszeresen ellátta az olvasószolgálati munkát. Anyagi kár nem keletkezett, de az olvasók hangulatában, viselkedésében bekövetkezett változás, a belpolitikai válság súlyos következményei áttételesebb, árnyaltabb könyvtárosi munkát követeltek. Idézet az 1956. évi jelentésből: ,,Az ellenforradalom hatása nem csak az ideológiai míívek elhanyagolásában és a szovjet könyvek visszautasításában mutatkozott meg, de észrevehető volt az irodalmi színvonal alatti művek hangos követelésében is. Megállapítható, hogy ez a rövid, de kínos periódus az általános konszolidáció megindulásával, a párt és kormány megerősödésével és talán a könyvtárosok tapintatával — felszámolódott.” VI. Válság —Konszolidáció (1957 — 1962) 1957 áprilisában a kerületi könyvtárakat szervezetileg újra a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár központjához csatolták. A hat évig tartó kettős irányítás tapasztalataival gazdagabban új időszak kezdődött a 8-as könyvtár életében is. A központosítás nagy előnye kétségtelenül az egységes szakmai vezetés érvényesítése volt, ami új alapokra helyezte a Tanáccsal való kapcsolatokat is. Az átszervezés folyamata nem volt zökkenőmentes. A Tanács osztályaival való korábbi szoros együttműködés egy időre teljesen megszűnt. Egyes tanácsi vezetők hatáskör-csökkenésnek tekintették a három óbudai könyvtár központi irányítását, s csak átmenetinek vélték ezt az állapotot. Pedig a 8-as könyvtár nem kívánt elszakadni a Tanácstól, munkájának célját továbbra is abban látta, hogy könyvtári eszközökkel segítse a kerület kulturális fejlődését, s a szakigazgatási osztályokkal együttműködjék. Ez a törekvés abban a jelentésben is kifejezésre jutott, amelyet Becski Andorné az 1957. december 10-én az óbudai könyvtárak helyzetét tárgyaló végrehajtóbizottsági ülésre készített. „Meggyőződésünk — írja a könyvtárvezető — hogy valóban jó munkát a központi szakmai irányítás mellett csakis a Tanáccsal való jó együttműködéssel lehet biztosítani.” Ez a határozott kijelentés és a könyvtári problémákat őszintén feltáró beszámoló hozzájárult a kapcsolatokat újjászervező, segítő szándékú határozat megszületéséhez: A Végrehajtóbizottság utasította a Népművelési Osztály vezetőjét, hogy terjesszen javaslatot a VB elé a községfejlesztési alapból történő állományfejlesztés összegére, a könyvtári bevételek könyvvásárlásra való felhasználására. A határozat elrendelte a 8-as könyvtárral közös kölcsönzőállomás létesítését a József Attila Művelődési Házban, továbbá mindhárom Szabó Ervin könyvtárral való együttműködést a lakosság érdekében. Ezen a VB ülésen a kerületi Pártbizottság képviselője igen elismerően nyilatkozott a könyvtár munkájáról. 1957-ben termékeny munkakapcsolat alakult ki a könyvtárosok és az Agitációs és Propaganda osztály között. A könyvtár két dolgozója — külső munkatársként — rendszeresen részt vett az aktívaértekezleteken és biztosította a kölcsönös tájékozódást a lakosság körében felmerülő problémákról. A könyvtárvezető tagja lett a Pártbizottság mellett működő Kulturális Bizottságnak, amely a kerületi tömegszervezetek, intézmények művelődéspolitikai tevékenységét koordinálta. Az 1957-es év a könyvtár történetének egyik legválságosabb időszaka volt. Idézünk az évi jelentésből: „Az ellenforradalom utáni helyzet más, újszerű könyvtári módszerek alkalmazását tette szükségessé. . . . Minden erőnket igénybe vette az olvasókkal folytatott 92
