A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1970-1971
Remete László: Ismeretlen Szabó Ervin dokumentumok
1904-ben már működött (ami valószínű) úgy bizonyára felkereste Delasalle-t, ismeretségük talán ekkor kezdődött. Hogy az édesanyjának 1904. október 17-én címzett levél megírásáig mely francia munkásmozgalmi vezetőkkel találkozott, azt további vizsgálódások talán kideríthetik, annyit megállapíthatunk, hogy két nappal később a Párizsi Kommün életben maradt nagy veteránjával, Eduard Vaillant-nal összejött. A Szabó Ervin levelét követő napon, tehát 1904. március 18-án keltezte ugyanis E. Vaillant azt a Párttörténeti Intézet Szabó Ervin anyagában fennmaradt és Szabó Ervinhez szóló írását, amelyben nyilvánvalóan Szabó Ervin megkeresésére válaszolva közölte vele, hogy szívesen látja, örül, hogy „közös barátunk, azaz Adler barátját” láthatja, annál is inkább, mert Adler (az osztrák szociáldemokrata mozgalom vezéréről és teoretikusáról, Victor Adlerről van szó, ő adhatott ajánló levelet Szabó Ervinnek francia elvtársaikhoz) „annyi jót írt” Szabó Ervinről. Szabó Ervin október 19-én találkozhatott Vaillant-nal, az ugyanis 20-án keltezett második levelében küldött neki egy belépőt a francia parlament karzatára, ráírva: „Hogy jó helyet kapjon, 1/2 2 előtt jöjjön.” A Párizsból írt fenti levélben Szabó Ervin a betegeskedése miatt érte örökösen aggódó édesanyjának pontosan referált napirendjéről is. „Keveset vagyok szállásomon, reggel nyolckor, néha kilenckor, tehát jó későn kelek, de későn térek nyugovóra is, éjjel tizenkettőkor, egykor. Reggel mindenelőtt valamelyik tejcsarnokba megyek, megiszom szokott tejemet és ezzel letudom napi programom egyik pontját. Egykor ebédelek, utána egy óra pihenés, aztán megint egy programpont, ha lehetséges: valakit meglátogatok, vagy könyv- kereskedésbe, antiquáriumokba, bukinistákhoz megyek, csavargók a boulevard-okon, vacsorázom, majd színház vagy gyűlés következik, vagy — mint most is — leveleket, levelezőlapokat írok a szállásomon. Munkára tehát egy pillanatom sem marad.” „Hogy étkezésemről megnyugtassalak, voilà, mit teljesítettem ma. ..” Ezután teljes részletességgel felsorolta sűrű tejívással kombinált aznapi étrendjét elismerően jellemezve a párizsi vendéglőket, ahol nem néznek görbe szemmel az olyan vendégre, aki nem fogyaszt szeszes italt. Mindezt azzal zárta: „Láthatod, hogy sokat és jól eszem”. A hosszúra nyúlt, de színes párizsi levélben egyik színházi élményéről is beszámolt édesanyjának. Olasz származású barátjával, Leone Garrattival (akinek több levelét ugyancsak a Párttörtóneti Intézetben találhatjuk) voltak a meg nem nevezett, de a leírásból következtethetően valamelyik munkásnegyedben tartott előadáson: „Tegnap este éppen jól szórakoztam. Garrattival megnéztem Perez Galdos ’Elektra’ című darabját, 157-edszer adták elő. A földszinten ültünk, mögöttünk, fölöttünk telt ház. Antiklerikális darab tele párbeszédekkel, amelyek magukkal ragadtak, de nem akartak mulattatni. Am a közönség, a közönség! Valósággal együtt játszik. Folytonosan közbekiáltanak, mulatságosan hat önfeledt részvételük a színpadi előadásban. A szegény pap (az egyik főszereplő) minden mondata után ilyen közbekiáltást kap: Jezsuita! A bas la calotte! („Le a csuhással”. — Szerk. megj. — R. L.) stb. Mások szabadgondolkodó vagy ateista szellemű válaszait viszont lelkesen helyeslik. Mindez nem úgy történik, mint nálunk, ahol a színészt vagy a szerzőt megtapsolják vagy nemtetszésüket fejezik ki. Itt a színpadon szereplő személyt valóságosnak fogják fel. A pap a kertben leselkedik a lányra, akit arra akar rávenni, hogy a kolostorba menjen vele. À lány közeledik és ekkor többen is bekiáltanak a színpadra: maradj! Itt a pap! Rád vár! stb., egészen addig a jelenetig, amíg a pap kenetteljes beszéde következik, amire az egész publikum dörgő áment kiált. Mindez teljes azonosulás a színpad eseményeivel és bár voltaképpen nagyon rokonszenves, engem mégis folytonos nevetésre ingerelt. De túl sokat írok, már későre jár. Remélem ezt a levelet már holnap érkező leveleddel jutalmazod. írj, Mamám, mindenesetre terveidről, elintézésükről, általában mindenről. Kérlek küldj [Pór] Ödönnek egy példányt a »Visszapillantás az 1902. évi munkásmozgalomra« című brosúrámból. Két példányt találsz a harmadik polcon balra az ablak felett. Ha mégsem lenne ott, akkor az íróasztal második vagy harmadik hátsó fiókjában találod meg. 5* 67
