A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1970-1971
Benkőné Barta Ilona: Olvasómozgalom a fővárosi gyermekkönyvtárakban
Ennek érdekében az olvasók és a könyvek találkozását sokoldalúan figyelemmel kísérik, segítik a könyvtárosok. A módszerek kicserélését segítik elő a „Tapasztalataink a gyermekkönyvtárban” című kiadványsorozatunk füzetei. A következő tanulmányok jelentek meg 1968 és 1971 között: Tóth Jánosné: Gyermekkönyvtár az úttörőkért. Jancsovics Klára: A gyermekkönyvtár munkája a Vili. osztályos tanulók körében. Kerekes Pálné — Gál Jenőné — Bóta Gyuláné: A televízió hatása a gyermekolvasókra. Dudás Franciska: A gyermekek olvasóvá nevelésének feltételei, lehetőségei és eredményei Csepel- Csillagtelepen. Sajtó alatt álló számban két könyvtár (39-es, 12-es) ismerteti felmérését, amelyet a hetedik, nyolcadik osztályos fizikai dolgozók gyermekei között végeztek. A publikált tapasztalatokon kívül még több könyvtárban készítettek olvasószolgálati megfigyeléseket: többek között a csillaghegyi gyermekrészlegben az egyes tantárgyakhoz kapcsolódó irodalomról folytattak hatásvizsgálati beszélgetéseket, az 5-ös számú gyermekkönyvtárban pedig interjút készítettek az olvasókkal a történelmi és életrajzi művekről. A könyvtárak és iskolák kapcsolata A gyermekkönyvtár az iskola legfontosabb segítőtársa. Az iskolai nevelőmunkát két fő területen segíti: az általános emberi eszmények — erkölcsi és világnézeti nevelés — kialakításában: az ismeretszerzés módjának elsajátításában, önálló olvasóvá nevelésben, olvasási kultúra kialakításában. Nem véletlen, hogy az V. Nevelésügyi Kongresszus egyik témaköre volt: ,,A tömegkommunikációs eszközök szerepe az ifjúságra ható nevelési tényezők rendszerében.”® A televízió, a rádió és magnetofon korában is a könyv, az írás maradt a fő közvetítője és hordozója az emberi tudásnak és műveltségnek. Napjaink információ özönében nem lehet eleget olvasni. Vannak akik csak átfutják az olvasnivalót, s vannak akik még odáig sem jutnak, hogy olvasnivalót vegyenek kézbe. A ma még nem olvasók megnyerése a cél. Az olvasóvá neveléshez az indítékot az iskolák, a tanárok adhatják. A Tanterv és Utasítás az irodalomtanár feladatát így jelöli meg: „...Szerettesse meg az irodalmat, hogy a tanulók rendszeres olvasókká váljanak, gyönyörködni tudjanak az irodalmi alkotásokban ... és fejlessze irodalmi, esztétikai ízlésüket.”6 7 A gyermeknek tudnia kell, hogy ahhoz, amiről az iskolában hallott, tanult, hozzáolvashat a gyermekkönyvtárban. Az iskolában nem fejeződik be a tanulás, az önművelés tovább folytatódik. Fontos tehát annak vizsgálata, hogyan alakult az iskolák és a gyermekkönyvtárak kapcsolata. E téren az utóbbi években lényeges változás tapasztalható. Az olvasómozgalom hatására, az MSZMP Agit. Prop. Bizottságának állásfoglalása és a Művelődésügyi Minisztérium „Irányelvek a 18 éven aluli ifjúság könyvtári ellátásának javításáról” megjelenése nyomán a különböző könyvtárosi és oktatási tanácskozások 202 6 Kongresszusi Híradó 1969. 2. sz. 142 — 162. 1. 7 Miklósvári Sándor hozzászólása a szegedi ankéton. = Módszertani Közlemények 2. 1969. 7 —12. 1.
