A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1970-1971
Tóth Dezsőné: Munkásolvasók Újpesten
A felmérésünkben szereplő műveket bontottuk és összehasonlítottuk a kerületi felmérés és Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár hálózati átlagának adataival. 28. sz. könyvtár kerületi felmérés FSZEK hálózati átlag Szépirodalom 05,4% 73,5% 06,4% Ismeretterjesztő >34,6% 26,5% 33,6% A Szabó Ervin könyvtárak és a kerületi szakszérvezeti könyvtárak átlaga közötti különbség a Szabó Ervin könyvtárak jobb állományösszetételével magyarázható. A kölcsönzött szépirodalmat százalékos megoszlásban összehasonlítottuk az előbbi módon: 28. sz. könyvtár kerületi felmérés FSZEK hálózati átlag Új magyar 21,1% 23,3% 23,1% Régi magyar 6,6% 7,1% 8,0% Klasszikus 7,9% 9,6% 11,8% Szovjet 2,8% 4,4% 4,8% Népi dem. 5,3% 5,7% 4,3% Egyéb 21,3% 13,3% 14,4% A könyvtári felmérés szépirodalmi kölcsönzésénél szembetűnő, hogy az új magyar irodalom és az élő egyéb irodalom magasan vezet a többi csoport előtt. Feleletet akartunk kapni arra a kérdésre is, hogy a statisztikai csoportosítás százalékai mögött milyen művek szerepelnek. Minden kilencedik munkásolvasónál levő összes művet kijegyeztük a szerző és a könyv címének pontos feltüntetésével. Az így kapott 753 kötetnyi anyagból levonhattunk néhány következtetést. Szépirodalom 465 kötet 61,8% Ismeretterjesztő 288 kötet 38,2% A szépirodalomból 212 kötet volt magyar, 243 kötet idegen szerző műve. Új magyar 30,1% Régi magyar 15,2% Klasszikus 21,1% Szovjet 2 % Népi dem. úl% Egyéb 24,5% Százalékosan csak a szépirodalmat bontottuk, hogy még szembeszökőbb legyen a megoszlás. Az élő irodalom 63,7%, a klasszikus (magyar—külföldi) 36,3%. A mai magyar irodalom olvasottsága Olvasmányaikról nehezen beszélnek az emberek. Nehéz megfogalmazni mások számára érzéseket, gondolatokat, benyomásokat, amik sokszor az adott olvasó sajátos egyéni élményeihez kapcsolódnak. Ezért az olvasott művek összetétele alapján vontunk le néhány következtetést. Az élő irodalom olvasása pozitív jelenség annyiban, hogy korunk problémáira való reagálást jelent. Egyes megállapítások szerint pozitív azért is, mert jelzi, hogy a klasz- szikus irodalmon túljutott az olvasó, ott már nincs bepótolni valója. Az utóbbi megállapítást azonban aligha vonatkoztathatjuk jelen elemzésünk anyagára, mert mi olyan olvasók irodalmi ízlését, olvasmányait elemezzük, akiknek irodalmi kultúrájuk nem régi keletű, tehát ők még nem jutottak túl a klasszikusokon, ők azért vonzódnak az élő irodalomhoz, mert benne felismerik saját életük problémáit, a művek hőseit önmagukhoz hasonló embe143
