A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1970-1971
Tongori Imréné: Tájékoztató munka a 9-es könyvtárban
vet ajánlani, mert az „irányítás” vagy „nevelői magatartás” eleve visszatetszést kelt. Az egyéni foglalkozást és a személyes ajánlást továbbra is feladatunknak tekintjük, és új módszerek bevezetésétől várjuk fejlődését. Szabadpolcos elrendezés esetében a könyvanyag önmagát ajánlja. Kölcsönzőterünk folyamatosan, szak és betűrend szerint elhelyezett könyvanyagával meggyorsítja a visz- szakereső tevékenységet. A szépirodalmi tájékoztatásban a betűrendes cédulakatalógust alig használjuk. Azoknak az olvasóknak, akik meghatározott céllal vagy előre összeállított olvasótervvel jönnek a könyvtárba az állomány elrendezés is segíti a könyvek kikeresését. A kevésbé tájékozott, vagy nem eléggé rendszeres olvasók számára a zárt rendben álló válogatótér nem nyújt kellő útmutatást. Sokan közülük mégsem kérik, esetleg el sem fogadják segítségünket. Több helyen kiállításokat, ajánlópolcokat létesítettünk. Itt egy-egy témakör szép- és szakirodalmát egy csoportban nyújtjuk olvasóinknak. Aktív (feltáró) tevékenységünk így nem szorítkozik az újdonságok bemutatására, folyamatosan, sok esetben a nemzetközi eseményekkel, évfordulókkal, vagy kulturális megmozdulásokkal összhangban hívjuk fel olvasóink figyelmét a korhoz, vagy eseményhez kapcsolódó irodalomra. Tapasztalatunk szerint a jól rendezett válogatópolc jelentős segítséget nyújt olvasóinknak. Sokan, akik mindenképp egyedül akarnak választani — talán éppen azért, mert önmaguk számára sem tisztázták, mit is szeretnének olvasni — vagy nem bíznak eléggé a könyvtárosban, ezeken a polcokon „egyedül” rátalálnak a számukra érdekes olvasmányra. Gondoltunk szabad válogatótér létesítésére is Overington9 nyomán, aki nyilvános könyvtárakban 5000 kötetes „általános részlegéről ír, ahol asszociatív kapcsolatok alapján rendezett érdekes, olvasmányos könyvanyag segíti — főképp a tájékozatlan olvasót — a könyvek kiválasztásában. Overington a rendes szabadpolcos tér mellett helyesnek tartja az általános részleg létesítését, s könyvanyagát a duplumraktárból javasolja feltölteni. Számunkra itt több akadály merül fel: területünk, a Szabó Ervin könyvtárak viszonylatában ugyan nem szűkös, de a kölcsönzőtér teljes mértékben kihasznált, nincs hely új választótér létesítésére. Duplumraktárunk általában sokéves, a legtöbb olvasó által ismert könyvekből áll. Olvasmányos anyag ritkán kerül ide, új könyv soha. Lehetetlen is elképzelni, hogy az egy olvasóra jutó évi 0,9 új könyvből duplum képződjék. Új és olvasmányos könyveink állandóan kézben vannak, sokszor csak több hónapos előjegyzés után juttathatjuk hozzá olvasóinkat. OLVASÓI IGÉNYEK Tájékoztató munkánkban az ismert és állandóan szem előtt tartott társadalmi feladatok mellett, az olvasói igényeket kísértük a legnagyobb figyelemmel. Két ízben végeztünk statisztikai mérést a tájékoztató munkával kapcsolatban. Először 1970/71-ben összesen 215 kölcsönzési napon. Másodszor 1971. IX. 15-től XI. 10-ig (8 hét). Mindkét alkalommal az olvasói kérdéseket regisztráltuk. Az első felmérés csupán számszerű adatokat rögzített, itt a tájékoztató könyvtáros által nyújtott könyvtári segítség eseteinek számát jegyeztük egy olvasószolgálati naplóban, olyan módon osztva fel a rovatokat, ahogyan az olvasók kérik. Pl. a szépirodalomban: történelmi regény, társadalmi regény, szerelmes regény stb. rovatok szerepeltek. Nem volt a naplóban műfajt jelző rovat, és nem jelöltük azt sem, hogy az olvasó szerző, cím, vagy téma szerint kért-e könyvet ? Második vizsgálatunk alkalmával cédulákon rögzítettük az olvasók kívánságait, ily módon többféle kérdésre kaphattunk választ, s a naplónak egyébként az olvasói kérdések alapján meghatározott rovatrendszere is szűknek bizonyult. Ha a két felmérés adatait azonos táblázatba foglaljuk, a második adatait csak új rovatok létesítésével rendezhetjük. 132
