A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1970-1971
Király Lászlóné: Új munkaszervezeti kísérletek a kerületi könyvtárakban
ka nem igényel szakképesítést. Az új, korszerűen kiképzett könyvtárakban ez a munkafolyamat térben is teljesen elkülönül. Hálózatunkban ilyen elkülönült adminisztrációs pontot a József Attila telepi 48-as felnőtt és a 15-ös gyermekkönyvtárban alakítottak ki. Közös adminisztrációs pontot létesítettek — felnőtt- és gyermekrészleg számára — a XIV. kerületi 18-as könyvtárban is. Ez azonban nem az új munkamegosztás kapcsán jött létre. A szabadpolcos rendszerű kölcsönzés lényegesen nagyobb áttekintést, eligazodó, tájékozódó képességet és könyvismeretet kíván a könyvtárosoktól, mint a hajdani zártpolcos kölcsönzés. Ez utóbbinál gyakran a saját könyvismeretére hagyatkozva is elboldogult a könyvtáros. Ám a szabadpolcnál az olvasó kívánsága szerint kell tudnia referálni, ha úgy tetszik, az egész állományról. Egyre differenciáltabb szakigényekkel jelentkeznek az olvasók. Ezek az olvasói igények, no meg az állandóan gazdagodó szakkönyvtermés, bizonyos mélységű specializálódást kíván. Legalább is olyan mértékben, hogy egy-egy könyvtáros egy-egy állományrészben jártasabb legyen, mint általában, az állomány egészében. A differenciált szakigények növekedésével párhuzamosan nő a könyvállomány sokrétű feltárásának, az olvasókat könnyen és jól kalauzoló katalógusok és a gyorstájékoztatás egyéb segédeszközei kiépítésének jelentősége, az olvasók és a könyvtárosok szempontjából egyaránt. Az olvasószolgálat mai követelményeinek a könyvtárosok csak abban az esetben tudnak eleget tenni, ha mentesíteni lehet őket a könyvtárosi feladatok közé nem sorolható munkáktól. Csak ebben az esetben tudnak felkészülni az olvasószolgálati feladatokra, a könyvtárpropaganda és mozgalmi munka ellátására. Az olvasószolgálati munka akkor lehet tartalmas és hatékony, ha kölcsönzés közben a könyvtárosok adminisztráció és könyvrakodás helyett teljes energiájukkal és figyelmükkel az olvasóra és a könyvekre koncentrálhatnak. Ilyen viszonyok között az olvasók is szabadabban és bátrabban fordulnak segítségért a könyvtárosokhoz, ha nem „elmélyült” polcrendezés vagy más munka közben kell megzavarniuk. Ésszerűbb munkaszervezet-építés mellett szól a célszerűbb bérgazdálkodás igénye is. Azzal az egyszerű szervezetépítési gyakorlattal, hogy a könyvtárakban képződő rutin feladatok végzésére nem kvalifikált szakemberek, hanem képesítés nélküli dolgozók alkalmazhatók, a szellemi kapacitás hatékonyabb felhasználása mellett arra is lehetőség nyílik hogy a kvalifikált, nagy gyakorlattal rendelkező könyvtári szakemberek lényegesen nagyobb anyagi dotációban részesüljenek, illetőleg több könyvtártechnikus alkalmazásával enyhíteni lehessen létszámgondjainkon. Elérhető az is, hogy a könyvtárosok előmenetele szempontjából ne csak a vezetői beosztás elérése legyen az egyetlen perspektíva, hanem a tájékoztató munkában is kiemelkedjenek azok a feladat-területek, melyeknek ellátása rangot és kiemelkedő anyagi dotációt biztosít a könyvtárosoknak. Hálózatunkban jelenleg néhány kísérletező könyvtár kivételével valamennyi egységben hagyományos feladatmegosztás mellett dolgoznak. A hálózat könyvtáraiban mintegy 270 könyvtáros dolgozik, az alábbi képzettség szerinti összetételben: Felsőfokú képesítéssel rendelkezik: 94 könyvtáros Középfokú képesítéssel: 84 könyvtáros Érettségi + alapfokú képesítéssel: 46 könyvtáros Érettségivel 26 könyvtáros A képesítés nélküli munkatársak közül csak 20 főt alkalmaznak a könyvtárak könyvtártechnikusi beosztásban. A többiek könyvtárosi feladatokat látnak el. A közép- és felsőfokú képesítéssel rendelkező könyvtárosok közül viszont, — a könyvtárvezetőkön kívül — csupán 10—12 könyvtárosnak van, a rutinmunkáktól elkülönített érdemi feladatköre. A különböző munkafázisok időbeni mérése szerint a könyvtárakban képződő munkáknak — jelenlegi technikai szint mellett — kb. 35 —40%-a nem igényel szakképesítést. Minden értelmes érettségizett ember elvégezheti, sőt e rutinfeladatok egy része még érettségit sem igényel. 121
