A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1968-1969
H. Drechsler Ágnes: Az ismeretterjesztő művek szakozásának problémái kerületi könyvtárainkban
AZ ISMERETTERJESZTŐ MÜVEK SZAKOZÁSÁNAK PROBLÉMÁI KERÜLETI KÖNYVTÁRAINKBAN Az állományfeltárás eszközeinek legfontosabbjai a katalógusok, amelyek egyben az olvasók önállóságra nevelésének eszközei is. Nyilvánvaló, hogy a szabadpolcos rendszer mellett is feltétlenül szükség van katalógusok kiépítésére. Mind a szakkatalógus összeállításában, mind a könyvanyagnak a szabadpolcon történő' elhelyezése rendjében döntő szerepet tölt be az ismeretterjesztő irodalom helyes könyvtári osztályozása, a szak- és raktári jelzetek megalkotása. A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár hálózatában is speciális feladatot képvisel ez a munka, amelyről az alábbiakban mutatunk képet. 1. A szakozás problémái és kiigazításuk Ismeretes, hogy kerületi könyvtárainkban — mint minden hazai közművelődési könyvtárban a szakkatalógus besorolási rendjét az ETO számok sorrendje határozza meg. Célja a könyvek sokoldalú tartalmi feltárása és igen nagy a nevelő ereje, mert összefüggéseiben tárja fel a tudomány eredményeit, logikus gondolkodásra késztet. Mivel a kerületi könyvtárhálózatban központilag feldolgozott, nyomtatott katalógus-cédulák alapján szerkesztik a szakkatalógust, a könyvtárosra az a feladat hárul csupán, hogy a készen kapott szakjelzeteket saját katalógusába besorolja. Ezt a munkát azonban semmiképpen sem szabad mechanikus folyamatnak tekinteni, mert az adaptációnak feltétlenül alkalmazkodnia kell az egyes könyvtárak helyi sajátosságaihoz, a speciális olvasói igényekhez és természetszerűleg a könyvállomány nagyságához. Mivel a központi feldolgozás egységes adottságainál fogva ugyanolyan típusú cédulát kap a megyei könyvtár, a fővárosi kerületi és a községi könyvtár is, világos, hogy a szakjelzet megfelelő kialakítását a felhasználó könyvtárosnak kell elvégeznie. A problémák főképen a szakkatalógus szerkesztésénél jelentkeznek. Sokszor maguk az olvasószolgálatot végző könyvtárosok sem ismerik ki magukat eléggé a szakkatalógus szerkezetében. Foglalkozni kell olyan kérdésekkel, mint: a) egy-egy szakcsoporton belül milyen legyen a bontás mértéke és b) szakcsoportonként milyen alosztásokat alkalmazzunk. A kész szakjelzeteket egy-egy könyvtárnak csak oly mértékig kell felhasználnia, amennyire ez az adott könyvtáron belül szükséges. Természetesen nem szabad figyelmen kívül hagyni a könyvállomány növekedését, az egyes tudományágak differenciálódását és a várható keresési szempontokat,például aktuális kérdések irodalmának feltárását. Az ETO szerkezetében néhány éve véghezvitt hivatalos módosítás sok gondot okozott a könyvtárosoknak, bár a 4-es és 8-as szakcsoportok összevonása nagyban csökkentette az ETO hátrányait. Ha nem vesszük figyelembe a módosításokat, elszakadunk a hazai gyakorlattól, az új kiadású ETO-jelzetektől, az 1967. január óta már új szakjelzetekkel ellátott nyomtatott katalógus-cédulák megfelelő alkal232
