A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1968-1969
Arató Antal: A Gorkij-centenárium és Gorkij műveinek olvasottsága a pesterzsébeti könyvtárban
Előző felmérésünk során 2770 kölcsönzés 30%-át eredményezte a könyvkiállítás és 16%-ot az egyéni ajánlás. Akkor könyvtári propagandánk — a kiállítás és könyvajánlás együtt — hatására vitték el az ajánlott művek 46%-át, mig Gorkij művei esetében 61%-át. Ügy látszik, minél kisebb állományrészt vizsgálunk, annál nagyobb lehetősége van annak könyvtáron belüli népszerűsítésére, ajánlására. Százalékos eredményeink azonban nem jelentik azt — bár nem tudjuk egyenlőre más vizsgálatokhoz hasonlítani —, hogy eredményeinkkel elégedettek lehetnénk. Ez elsősorban a könyvajánlás mértékére vonatkozik. Abszolút számokban nézve, fél év alatt csak 21 férfiolvasónak, 8 közép- iskolásnak, 11 munkásnak ajánlottunk eredményesen Gorkij művet. A beiratkozok számához hasonlítva ez elenyészően kevés. Négy kölcsönző könyvtárosnak mindenképpen nagyobb eredményt kellett volna elérnie. Nem okozott meglepetést, hogy a könyvajánlás elsősorban a nyugdíjasoknál és a háztartásbelieknél, főként a nőknél volt eredményes. Ugyanez derült ki 1966-os vizsgálatunkból is és azt jelzi, hogy könyvajánlásaink elsősorban az olvasó kezdeményezésén, kérésein alapulnak. De nehéz feladat még ezekhez az olvasói kérésekhez is Gorkij műveket kapcsolni, hiszen azok nem egyértelműen izgalmasak, szerelmesek mint amilyeneket olvasóink kérnek. Elsősorban mégis az ezekhez legközelebb álló műveket láttuk el annotációkkal, mint azt majd a későbbiekben látjuk. Könnyen ajánlható, mint családregény a Gyermekkorom, és a Foma Gorgyejev. Eredményesen adhattuk kézbe a Szerencsétlen Pável-t és A nyár című műveket is. Gorkij elbeszélésköteteinek ajánlása több figyelmet érdemelt volna, annál is inkább, mert mint egyik olvasónk mondja, őt az írások Móricz elbeszéléseire emlékeztetik: „Mindkét író olyan egyéni történeteket ír, szomorúak meg derűsek.” A könyvajánlás mellett meglepően eredményesnek bizonyult a könyvkiállításunk, elsősorban az annotációval ellátott művek kölcsönzésével. Kiállításunkra 15 — 20 művet helyeztünk egyszerre, s igyekeztünk az egész polcot képek segítségével érdekessé, vonzóvá tenni. Sajnos a kiállítás elkészítésénél nem támaszkodhattunk elég jó propagandaanyagra. Központunkból kapott, és az Eseménynaptár fényképei érdekességei lehetnek egy múzeumnak, akár ízléses tablót készíthetünk belőlük egy könyvtárban is, de azok aligha keltik fel az érdeklődést Gorkij könyveinek olvasására; csupán az évfordulóra figyelmeztetnek. „Gorkij Tolsztojjal”, „Gorkij Rollanddal”, „Gorkij Csehovval” stb. című képek semmiképp sem csigázzák fel az olvasó kíváncsiságát, akár egyetlen Gorkij könyv iránt is! Ugyanezt mondhatom el az Eseménynaptár illusztrációiról is: a melléjük helyezett művek kölcsönzésére nincsenek hatással. Ennek a célnak egyenlőre legjobban a könyvnépszerűsítő táblák felelnek meg.9 A legjobb, leginkább felhasználható fényképek ilyenek és a Gorkij kiállítások készítésére Az anya, a Foma Gorgyejev című regényekből és Gorkij életéről készült film képei lettek volna. Néhány ilyet vágtunk ki a Film, Színház, Muzsikából a Gorkijt népszerűsítő táblánk elkészítésekor. Meg kell említenem, hogy a tábla mellé helyezett elbeszélés- kötetet mindössze négyszer, az életrajzi trilógiát még kétszer kölcsönözték. Ügy látszik még ez az ajánlás is (az alábbi képen láthatjuk) túlságosan idegen olvasóinknak, vagy pedig nem elég tartalmas, konkrét. S itt kellene kitérnem a központi propagandaanyagok, az Eseménynaptár szöveges részére is. A szép jelmondatok, idézetek sokasága, sajnos csak a kölcsönzésben teljesen hatástalan dekorációs részét adják a kiállításnak. Ugyanakkor a könyvtáros sem használhatja ezeket a könyvismertetéseket, mert nem alkalmasak arra, hogy azokat az olvasónak elmondva eredményes könyvajánlást érjen el. Álljon itt egy példa, hogy az Eseménynaptár milyen módon ismerteti a Foma Gorgyejev-bői készült filmet. Gorkij a „Foma Gorgyejev”-ben („Aki az élet keresi” címen is megjelent) felvonultatja a nagyszerűen jellemzett kereskedő- típusokat. Bemutatja üzelmeiket, azokat a bűnöket, amelyeket büntetlenül hajthattak végre. Jellegzetes alakja a regénynek Jakov Majakin, akit olyan meggyőzően ábrázolt Gorkij, hogy kereskedő ismerősei szentül hitték: Majakin a valóságban is létezik. Foma Gorgyejev sorsa testesíti meg a regény alapgondolatát: tiltakozás az élet igazságtalanságai ellen. Amikor Foma „az élet nagyuraira” veszélyessé válik, környezete őrültnek nyilvánítja és így ártalmatlanná teszi. 224
