A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1968-1969
Révész Ferenc: Hajdú Henrik (1890-1969)
ezzel nem terelődött mellékvágányra, hanem kiterebélyesedett, jó könyvek fordításával és jó könyvek beszerzésével, feltárásával és kölcsönzésével szolgálni az ügyet: a dolgozó nép kulturális felemelkedését. Hajdú Henrik mesélte el egy alkalommal e sorok írójának, hogy kinevezésekor úgy érezte magát a könyvtárban, mint Jeremiás Jeruzsálem romjai között. Szívettépő látvány fogadta, most a megsemmisült könyvek tragédiája zengett körülötte. Az ostrom következtében a központi gyűjteményben 5553, a fiókkönyvtárakban pedig 18 418 kötet semmisült meg. (A kár 400 000 forint volt.) A könyvállomány csökkenése azonban ennél lényegesen nagyobb volt, mert a fenti számban nem szerepel az olvasóknál elveszett, elpusztult, vissza nem szolgáltatott jelentős mennyiségű könyv. A háborús veszteséglistán szerepelt a központi könyvtár erősen megrongálódott tetőzete, homlokzata; itt is, és a megmaradt 11 kerületi könyvtárban is az ablakok, a fűtőberendezések mind tönkrementek; a felszerelések és berendezések pusztulása is ijesztő képet mutatott. (Az épületkárok összege 920 000 forint.) Két kerületi könyvtár teljesen megsemmisült Ilyen körülmények között, ebben a periódusban, tömegeket átfogó, mélyrehatoló népművelési munkáról beszélni nem lehetett. A romeltakarítás és helyreállító munka került előtérbe. Persze az álmodozás, a jövő tervezése is. Hajdú Henrik munkáját rendkívül előmozdította, hogy visszatért az intézetbe Kőhalmi Béla, a magyar könyvtárügy európai látókörű kiváló szakembere, majd 25 éves emigrációja után Dienes László is, akik a Tanácsköztársaság alatt a magyar könyvtárügy vezetői voltak. A legfontosabb feladat a könyvtárak megnyitása volt. A felszabadulás évének végén ablaktalan, fűtetlen helyiségekben a háború előtti 13 fiókból már 11 állt az olvasóközönség rendelkezésére. A könyvtárosok áldozatkész munkája csak felsőfokú jelzőkkel értékelhető. Megkezdődött itt is, másutt is az új szellemi honfoglalás. A heroikus munkában az addig ismeretlen könyvtárosok nagyrésze a legnagyobb tiszteletet és megbecsülést érdemlő kultúrmunkássá magasodott. A főváros és lakói iránti határtalan szeretetüknek fáradságot nem ismerő munkájukkal adtak kifejezést. És fáradhatatlanul dolgozott a munka irányítója, Hajdú Henrik is. A tornyosuló akadályok sokrétűek voltak. Nemcsak a romeltakarítás és helyreállítás jelentett súlyos problémát, hanem a főváros nehéz pénzügyi helyzete, az infláció viharos árhullámzása, a stabilizáció után életbelépő magas könyvárak, a személyzethiány, amelyet csak fokozott az 1946 augusztus elsejei létszámcsökkentés. Meg kellett tisztítani a könyv- állományt a fasiszta fércmunkáktól és a könyvtár feladatává tették azt is, hogy a jegyzékbe vett tiltott könyveket a főváros lakosságától begyűjtsék. A megvalósítandó alapvető kultúrpolitikai feladatokról 1946-ban is csak terveket lehetett készíteni. Ezekről a tervekről a következőket olvashatjuk a könyvtár 1946. évi jelentésében. „Mindezen körülmények folytán az 1946. évben sajnos még nem tudtunk hozzáfogni annak a programnak a megvalósításához, amelyet fiókjaink útján a főváros szellemi újjáépítésében tervbevettünk. Itt elsősorban magának a fiókmunkának kibővítésére és elmélyítésére gondolunk. Könyvtárunk fiókjaira vár a feladat, hogy Budapest olvasóközönségének irodalmi ízlését magasabb színvonalra emeljék és az elmúlt huszonöt év tendenciájával szemben a szellemi igényeket ne csak kielégítsék, hanem fokozzák is. Ehhez elsősorban sok és jó könyv kell, de azonkívül megfelelő apparátus is, hogy a kölcsönzés ne csak tömegben, gépiesen történjék, hanem a fiókkönyvtárosoknak módjuk és idejük legyen az olvasókkal egyénileg foglalkozni, beszélgetés keretében olvasmányaikat kiválogatni és az olvasáshoz új szempontokat nyújtani. Minderre pedig csak akkor kerülhet sor, ha a főváros költségvetése a mostaninál sokkal nagyobb arányú könyvvásárlásra és a fiókokban nagyobb létszámú személyzet alkalmazására nyújt lehetőséget. Új fiókok felállítására pedig csak akkor gondolhatunk, ha ezeket a problémákat a meglevő fiókokban már megoldottuk.” Hajdú Henrik fáradhatatlanul dolgozott. Minden előre tett lépés fokozta tenni- akarását. A szerény eredményeket kimutató statisztikai adatokat úgy tanulmányozta, 24
