A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1968-1969

Ecsedi Klára: A fiatalok filozófia iránti érdeklődése egy kerületi könyvtárban

közösségben a pozitív aktíva, az erjesztő szerepét töltheti be. Végeredményben mindegyik típus érdeklődése felébreszthető, alkatának és már meglevő érdeklődési vonalának segítségével: ki a logikus gondolkodási képessége, ki az etikai érzékenysége révén közelebb kerülhetne az összefogott, sokoldalú, világnézeti tudatossággal rendelkező szocialista embereszményhez. (Feltehetően az eddigiekben pozitívan értékelt marxista diákakadémia módszerei is tökéletesebbé tehetők még: ilyen műveltségi szinten fél évbe zsúfolni a filozófiát pl. kevés reményt biztosít a megértésre, az elmélyülésről nem is beszélve, arról pedig szintén szó sem lehet, hogy több oldalról ragadja meg az érdeklődést, vagy támassza alá a tanultakat.)

A fiatalok konkrét igényeit vizsgálva, ide kapcsolódik néhány szorosabban vett könykiadási — könyvtári probléma is. A gyerekek legalapvetőbb gondja — még a legműveltebb, értelmiségi származásúaké is — a filozófiai fogalmaié, a nyelv: a közismert probléma, hogy t.i. a hétköznapi kifejezések más tartalommal szerepelnek, a rengeteg idegen szó: egyszóval az alapok hiánya, ami nélkül még a legközérthetőbb irodalmat sem értik jól meg. Nem véletlen, hogy visszatérő kérésük az idegen szavak szótára, amit szinte „filozófiatankönyvként” használnak, sőt nem egyszer a könyvek jegyzeteiből tanulják meg a legszükségesebbet egy-egy filozófusról, egy-egy fogalomról. Azt mondhatnánk, aki nem veszi a fáradságot ennél többre, ne is fogjon hozzá a filozófiával való foglalkozáshoz. De ne legyünk igazságtalanok és maximalisták: ezen a szinten igenis szükség lenne az egyszerűnél is egyszerűbb segédanyagokra, épp a továbblépés lehetőségének biztosítása érdekében: pl. rövid, olcsó filozófiai kislexikonokra, filozófiai szótárra, a Világ a materialista szemével c. sorozathoz hasonló jellegű, minél többféle kiadványra. Amikor egy fiatalember elviszi a polcról — jobb híján — a többszáz oldalas A marxista filozófia alapjai-t, reszketve gondolhatunk arra, hogy egy életre elmegy a kedve a kísérletezéstől. (Olykor teljes pesszimizmus, reményvesztés is fellép a gyerekeknél, olyan elérhetetlennek érzik céljukat.) Nagyon érthető, hogy a TV rajzos-vidám mechanizmus- magyarázata igen népszerű: a hasonló módszerek kihasználása — különösen nem eléggé igényes fiatalok „megfogására” — nem ártana meg a filozófia tekintélyének és komolyságának sem. Szintén vonzó lenne egyes problémákról nagy filozófusok gondolatmenetét összegyűjteni, sőt egyszerűbb „dialógusok” közzétételét is indokolná talán az eredmény. Elsősorban persze a rövidebb, de színvonalas tankönyvjellegű kiadványok lennének szükségesek. Lenin az értelmiségiek számára javasolt kiadványokban sem ragaszkodott a „szakmai zsargonhoz”, a túlméretezett tudományos apparátushoz, s a klasszikus szerzők műveit okosan kommentálva, a gyakorlathoz közelebb hozva javasolta közrebocsátásra: a célszerűséget alárendelte az „arisztokrata szemléletnek”: ,,... szemelvényeket kell közölni. . . Hegel fő műveiből, materialista módon meg kell őket magyarázni, a dialektika marxi alkalmazásának példáival, valamint a dialektikának a gazdasági és politikai viszonyok területéről vett példáival kommentálva őket...15 — írja, és ezt a konkrét módszertani útmutatást napjainkban is minden téren kitűnően használhatónak tartom. — A régebbi „népszerűsítő” kiadványok színvonala viszont nem mindig megfelelő, gyakran csak (nem is nagyon igényes) kommentárok, az eredeti bemutatása nélkül és így — a nem jó tanárokhoz hasonlóan — taszító hatást válthatnak ki. (Egyébként visszatérő aggodalom és vád a fiataloknál, hogy a jó tanárok előbb-utóbb feljebb kerülnek, tudományos munkára, magasabb pozícióba, s gyakran a gyenge, érdeklődést sem érző, nemhogy felkelteni tudó oktatók maradnak helyükön, akiknek már személye kizárja a reményt a tárgy, illetve téma érdekes előadására. A kötetlenebb formák esetében is a leggyakoribb hátráltató a vezetők felkészületlensége, pl. gyakran negyedikes középiskolások vezetik a szakkört — szélsőséges esetben pedig még olyan, érthetetlen helyzet is létrejön, hogy papnak készülő fiú tartja „a kicsiknek” a filozófia-szakkört, az iskola tudtával és engedelmével.)

Visszatérve a könyvkiadás problémáihoz;, többek által észrevételezett hátrány a marxista klasszikusok műveinek nehezen kezelhetősége. A tartalmat a tárgymutató

205