A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1968-1969

Révész Ferenc: Hajdú Henrik (1890-1969)

HAJDÚ HENRIK (1890-1969)

Aki él, csak harcban éghet — csalják a titok-cselek; aki költ, bírói széket ül önnön maga felett.

Ibsen

A Népszabadság 1969. március 20-i száma közölte, hogy a norvég király a legmagasabb norvég kitüntetést, a Szent Olaf- Rend Érmét adományozta Hajdú Henriknek. A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár valameny- nyi dolgozója nevében gratuláltam volt igazgatónknak; erőt, egészséget és további eredményes munkát kívántam Neki. Március 23-án Hajdú Henrik válaszolt jókívánságainkra:

„Kedves Barátom,

meghatottan köszönöm jókívánságaitokat. Nem kell hangsúlyoznom, hogy a Könyvtár volt közéleti pályám legszebb és legkedvesebb munkahelye; a Tőletek kapott gratuláció tehát a legbecsesebb számomra.

Kérlek, gondoljatok ezentúl is szeretettel rám.

Igaz barátotok Hajdú Henrik”

Néhány héttel később könnyes szemekkel olvastuk a döbbenetes hírt: Hajdú Henrik életének 79. évében, 1969. május 30-án elhunyt. A Magyar Szocialista Munkáspárt Budapesti Bizottsága megbízásából június 20-án a Farkasréti temető halottasházában én búcsúztam el drága barátunktól, elvtársunktól, harcostársunktól. Búcsúztam a tudóstól, a forradalmártól, az alkotó művésztől, a kiváló műfordítótól, népművelésünk felejthetetlen munkásától, a kommunista veterántól, a dolgozó nép ügyének szilárd, következetes képviselőjétől, a II. világháború partizánjától, az embertől, aki élete minden szakaszában tudta, hogy hol a helye a harcban. A rövid búcsúbeszéd csak vázlatosan foglalkozhatott Hajdú Henrik jelentőségével. Most megkísérlem megmutatni ezt a példamutató, páratlan gazdag életet.

Újpesten született 1890-ben. A gyárvárosban már gyermekkorában megismerkedett a fojtogató nyomorral, hiszen édesapja még csak 12 éves volt, amikor dolgozni kényszerült: napszámosi munkát vállalt. Nemcsak a város, hanem az élet peremén élt a család;

13