A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1968-1969
Uray Béla: Buda első közművelődési könyvtára. A 6. sz. kerületi könyvtár 50 éve - Kőhalmi Béla: Előszó
elnököt, Dienes László könyvtárügyi politikai megbízottat és Ertler Antalt a II. kerületi munkás- és katonatanács titkárát gépfegyvertűzzel állították meg a fehér monitorok, amint a Központi Munkás- és Katonatanács üléséről az Erzsébet-hídon át a Corvin téri könyvtárba igyekeztek. Gépfegyverek ropogtak, amikor Kőhalmi Béla elvtárs, a könyvtárügyek helyettes megbízottja a könyvtárt a dolgozóknak átadta és ágyú dörgött, mikor a II. kerületi munkástanács megbízottja átvette a proletáriátus nevében. Braun Róbert, a Szabó Ervin Könyvtár vezetője, fegyverzajban tett ígéretet, hogy a könyvtár az egész szervezet nagy alapítója, Szabó Ervin szellemében fogja a közművelődés ügyét szolgálni. Sokan jöttek el. És ha akadtak olyanok is, akik az első puskaszóra megfutamodtak, még mindig elegen maradtak, akik az ígéretet felfogták. Melegen köszöntötte az egybegyűlt közönség a könyvtár átszervezőjét, Szauder Erzsébet elvtársnőt, aki a patriarkálisan elavult Budai Könyvtáregyesület könyvtárából pár hét alatt modern nyilvános könyvtárat szervezett.” A budai lakosság nagy örömmel fogadta az első budai Szabó Ervin Könyvtárat. Igen rövid idő alatt 1232 olvasó iratkozott be, és a reakciós Kremmer Dezső, az ellenforradalom felülkerekedése után megbízott vezető 1919-ről készített nyomtatott jelentése is kénytelen volt elismerni, hogy a könyvtárnak napi 300 fő látogatója volt. A proletárforradalom ideje alatt nagy könyvtárfejlesztési tervek születtek Dienes László és Kőhalmi Béla szakavatott vezetésével. Nem rajtuk múlott, hogy negyedszáz esztendőt kellett várni a tervek megvalósítására. A Horthy-korszak könyvtárpolitikája A gyűjtemény kilakoltatása A Tanácsköztársaság leverése után a könyvtár a burzsoá restauráció rendelkezései szerint tulajdonjogilag visszakerült a Budai Könyvtárgyesület, illetve utóda a Lövészegylet és a Budai Torna Egyesület hatáskörébe. Ezért rövid időre be is zárták a könyvtárat. Csak hosszú huza-vona után nyithatták meg a régi helyen anélkül, hogy a jogviszony tisztázódott volna. Kremmer Dezsőnek, a Szabó Ervin nevétől megfosztott Fővárosi Könyvtár ideiglenes igazgatójának intézkedésére azonnal leváltották Szauder Erzsébet könyvtárvezetőt és a központ feldolgozó osztályára helyezték. Ezzel egyidejűleg a 6-os könyvtár vezetésével Schein Józsefnét, majd 1921-ben Wesselényi Emilnét bízták meg. Kremmer 1919-ről szóló jelentésében keserűen állapította meg: ,,A bolsevizmus kitörésében, a diktatúra támogatását)an a könyvtárunk — sajnos — számos vezető tisztviselője volt bűnös. A bolsevizmus könyvtárügyének egész szervezete Dr. Dienes László főkönyv- táros és Kőhalmi Béla könyvtáros műve volt. Ebben a szervezetben a legelső helyet — természetesen — a Városi Nyilvános Könyvtárnak szánták.” Kremmer e sorok írásakor nem sejtette, hogy milyen dicséretet mondott Dienes László és Kőhalmi Béla tevékenységéről, a magyar könyvtárügy kiváló egyéniségeiről. A szépen meginduló könyvtári tevékenység, amely a 133 napos Tanácsköztársaság ideje alatt kialakult, egyre inkább sorvadni kezdett. A gyűjtemény nyitvatartási idejét, amely 1919-ben és még 1920-ban is heti 38 óra volt, 1921-ben 27 órára csökkentették, majd 1922-ben és 1923-ban már csak 25,5 óra lett a heti nyitvatartási idő. Hosszú ideig stagnált a könyvtár forgalma, 1937-ig mindössze két alkalommal 1920-ban és 1929-ben érte el a 2000 főt a beiratkozott olvasók száma, a legmagasabb létszámot 1943-ban mutatták ki, amikor 2643 volt a beiratkozottak száma. Sajnos a felszabadulás előtti 25 év történetéből csak nagyon keveset tudhatunk meg, mert az évkönyvek, jelentések, értesítők a statisztikai adatokon túl, úgyszólván semmi egyebet nem tartalmaznak a 6-os könyvtárról, mint ahogyan általában is kevés figyelmet fordítottak a hálózatra. A statisztikai adatokból azonban annyi mégis kitűnik, hogy a Horthy-korszak alatt a stagnálás és az igen jelentős visszaesés, időszakai váltogatták egy117
