A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1966-1967
Dobos Piroska - Meiszner Tamásné: A szépirodalmi állomány feltárásának problémái a közművelődési könyvtárakban
akkor az olvasóknál éppen ellentétes tendencia érvényesül: sokkal nagyobb igényesség a líra terén, mint a próza kiválogatásában. Ez gyakorlatilag azt eredményezi, hogy kevésbé ismert vagy csupán zsengékkel jelentkező költők művei gyakorta évekig is érintetlenül porosodnak a polcokon. Az értékkategórián belül is érdekes arányokat figyelhetünk meg. Elsőnek emelnénk itt ki olvasóközönségünknek a klasszikusokhoz való viszonyát ( + 11,5%). Kétségtelenül a kulturális forradalom egyik eredményeként könyvelhetjük el, hogy olvasóink jelentős há- hyada megismerkedett, vagy most ismerkedik az irodalom hazai és külföldi klasszikusaival. Táblázatunk szerint minden negyedik kikölcsönzött szépirodalmi mű magas művészi értékű. Már csak azért is kár volna ezt az eredményt lekicsinyelni, mert kissé kitekintve más országok kultúrájára, ez az arány korántsem általános, hiszen köztudomású, hogy például a mai kapitalista kultúra jellegzetesen újság- és folyóirat-kultúra, a könyv ezekhez képest csak másodlagos jelentőségű. A klasszikusok olvasottságánál külön kiemelnénk, hogy ennek az iskolai kötelező irodalom jelentős hányadát teszi ki. Adataink szerint a tanulók többsége lelkiismeretesen elolvassa a kötelező műveket. A könytárban olvasott lektűr nagy mennyisége ( + 27,6%j amellett szól, hogy ez sem támaszt bennük kellő igényességet egyéb olvasmányaikkal szemben. Az összefüggések feltárása elég messzire vezetne, csupán jelzésként említjük, hogy megítélésünk szerint az eredők közt az irodalomoktatás metodikája is szerepel. A lektűr magas kihasználtsága olvasóink valamennyi rétegében azt is tükrözi, hogy van még bázisa a kispolgári ízlésnek. Csaknem minden foglalkozási- és korkategóriában igény mutatkozik a giccses, érzelmes, könnyen emészthető, felületesen olvasható művek iránt. Ez előtt szemet hunyni éppoly hiba lenne, mintha az előzőkben a klasszikusok olvastatása terén elért eredményeinket hallgattuk volna el. Újabb vizsgálat tárgyát képezi majd, hogy az értékes és irodalmilag kétes értékű művek olvasói elkülönülnek-e egymástól, és ha igen, mennyiben; vagy pedig a határok nem kirajzolhatok, s az olvasók zöme olvas ezt is, azt is. Kétségtelenül tény, és ezt talán valamennyi könyvtár gyakorlata igazolhatja, hogy az olvasók egy rétege — melynek nagysága nyilván könyvtáranként változik, de megléte aligha vitatható — csak szórakozást és kikapcsolódást keres az olvasásban. Ha egyáltalán erre az olvasórétegre sikerül a figyelmet irányítanunk, már a könyvtár legfőbb céljánál tartunk: bevezetni az embereket az önművelésbe. A könyvtárügy, könyvtárstatisztika rendszere csak kevéssé tudja elősegíteni vagy akár csak regisztrálni a legfontosabbat: mennyiben juttatjuk az olvasót társadalmi műveltséghez, olyan műveltséghez, amely társadalmilag hasznosítható. E rendszer nem nyújt kellő lehetőséget arra, hogy az igények mögött meghúzódó kispolgári ízlést, sznobizmust társadalmi méretekben kitapinthassuk. A közönség ízlés szerinti rétegződésének reprezentatív felmérése teszi csak lehetővé, hogy tudományos szinten számoljunk az igényekkel és szükségletekkel. Ha ezt kihagyjuk, egyszersmind lemondunk a tömegek ízlésének átalakításáról is, ami pedig munkánk tengelyét képezi. A kódrendszeren alapuló lyukkártyás vizsgálat figyelembevétele hozzájárulhat, hogy a közönség körében csökkentsük a hibás, félrenevelő könyvek olvasását és fokozzuk a színvonalas művek kihasználtságát. A témakategóriában felkiáltójelként szerepel a fantasztikus-kalandos művek hallatlanul magas kihasználtsága ( + 52,4%). A figyelmeztetés ezúttal könyvtáron kívüli tényezőnek szól, nevezetesen a könyvkiadásnak. Tarthatatlan tovább az az állapot, hogy minden harmadik olvasó, aki a modern technika talaján álló fantasztikus tudományos művet keres, üres kézzel kénytelen a könyvtárból távozni. A kihasználtságnak ez a foka ugyanis azt jelenti, hogy az olvasók egy töredékének tudjuk csak az ilyenirányú igényeit kielégíteni. A science-fiction jelentőségére nem a mi feladatunk felhívni a kiadók figyelmét, de a mérhetetlenül megnövekedett olvasóigónyekre igen. Minden harmadik kikölcsönzött szépirodalmi mű témáját tekintve társadalmi. Még így sem teljes a kihasználtsága ( — 3,56%), bár ezt nem tekintjük hibának, hiszen a leglényegesebb társadalmi kérdések (ellenforradalom, falu szocialista átalakulása, a nemzeti 153
