A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1966-1967

Arató Antal: A közművelődési könyvtárak szépirodalmi könyvanyagának kialakítása Szabó Ervin korában

megrontott közönség erősen áhítozik. Ha azonban a Marlitt-féle fércemények ki vannak küszöbölve a közönség csakhamar rákap a jobb s legjobb írókra: a remekírókra.” Gulyás Pál későbbi elméleti fejlődését mutatja, hogy végül mégegyszer határozottan megerősíti, hogy az értéktelen műnek nincs haszna, hatása a könyvtárban:”. .. a népkönyvtárnak csupán irodalmilag értékes alkotásokat volna szabad terjeszteni”, de a közönséget fokozatosan akarja rászoktatni a selejtestől a jobbra s a jobbról a legjobbra. E felfogásnak E. Reyer a szószólója. Nézete így papiroson elég tetszetős, de valóságban aligha válik be. „Aki egyszer rászokott Beniczkyné vagy Marlitt olvasására azt Kemény vagy Keller élvezésére csak úgy nevelhetjük sikerrel, ha számára Beniczkynét vagy Marlittot teljesen hozzáférhetetlenné tesszük.” — Hogy nem szívügye ez a „sikerrel nevelés” vagy a gyakorlatban mégis lehetségesnek tartja, arra abból következtethetünk, hogy az említett címjegyzékekben szerepelnek mind a két szerzőnek a művei. Az 1913-as második javított kiadásban C. Doyle 8, R. Haggard 6, Beniczkyné 2, Marlitt 2 stb. művét találjuk. Igaz, hogy a bőséges magyar klasszikus szerző mellett már Gorkij 12, Thomas Mann 3 könyve is szerepel. Ha az összes művet tartjuk szem előtt s még a mintajegyzék 1916-ban kiadott pótfüzetét is átnézzük, megállapíthatjuk hogy a Gulyás által is selejtesnek tartott irodalom a mai értékítéletünk szerint odasorolt Herczeg Ferenc és hasonló művekkel együtt a jegyzék anyagának jó egyharmadát teszi ki. Sajnos a különböző értékű művek példányszámának megállapítására Gulyás Pálnak nincsenek tanácsai, így ezzel számolva a népkönyvtárak állományának érték szerinti alakulásában még különféle eltolódások is lehettek. Végezetül mindenesetre megállapíthatjuk, hogy Gulyás Pál s a népkönyvtári mozgalom hivatalos vezetői az akkor nagyszámban megjelenő irodalmilag értéktelen művek könyvtári beszerzését elvben nem tartották az olvasás fejlesztése, alakítása szempontjából hasznosnak, ám a gyakorlatban mégis előírták az ilyen művek könyvtári beszerzését, hiszen ezek vitték legtávolabb az olvasók gondolatait a kor társadalmi kérdéseitől. 2

2. Szabó Ervin és munkatársai a szépirodalmi könyvállomány megválogatásáró!

Az előbbiekben már bemutattuk, hogyan tapintott rá Szabó Ervin a népkönyvtárak szerzeményezési politikájának reakciós mozgatórugóira. Sokat idézett felszólalásának lényege, célja az, hogy a népkönyvtárakban a klasszikus, jó művek szerepeljenek a selejtes, rossz könyvek helyett. Ez utóbbi műveknek semmilyen könyvtári szerepet nem szán:3 „Nem a rémregények sem az érzelmes családi regények a legkeresettebbek, hanem azok a könyvek, amelyeket mindenki, szegény és gazdag, művelt és műveletlen, kell hogy olvasson.” Majd ugyanitt ezt írja: „AHamburg-i könyvtárban egyáltalán nincs meg Marlittnak, Wernernek ... stb. egyetlen munkája sem. Akik először jönnek a könyvtárba és kérik valamelyikét, mást kapnak helyette: nem esik meg, hogy ezen olvasók közül egy is recidiv lenne.” Következésképp: „A szépirodalmi rész megválogatásában is csak a legfejlettebb esztétikai ítéletek vezethetnek”. Hogy nincs szükség semmiféle engedményekre ebben a tekintetben, azt az esseni Krupp-féle könyvtár eredményeivel igazolja:5 „a 30 legsűrűbben olvasott író közt a selejtesből egyedül Marlitt szerepel, az is csak a 21-ik helyen. Az első helyen Schiller áll, akinek forgalmából 76% esik proletár olvasókra, követi Lessing, Kleist, Dickens, Scott, Goethe stb.” Mai szemmel nézve is irígylésreméltó statisztika, de most nem feladatunk annak vizsgálata, hogyan sikerült ilyenné. Szabó Ervin véleménye mindenesetre még határozottabban kirajzolódhat előttünk;” a válogatásnál csak egy kritériumunk lehet, az ízlésben legfejlettebb és mozgékonyság b an legdifferenciáltabb olvasók szükséglete.”

Nem mondhatjuk, hogy Szabó Ervin mindig csak a legdifferenciáltabb érdeklődésű olvasó kérdéseire számított volna a könyvtárban. Jól tudta, hogy sok esetben éppen a könyvtárnak kell ilyenné nevelni a kölcsönzőt. Egyik könyvkritikájában arról ír, hogy melyik legyen egy munkáskönyvtár megalapításához szükséges első 20 könyv. ,,Minden 139