A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1966-1967
Klinda Mária: A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár ősnyomtatványai
mus, a későbbi Л. Pius pápa História Bohemica című munkájának 1475-ös római kiadásával (39. sz.), а УЛмгосгг-кгошка augsburgi kiadásának kézi festésű csonka példányával (23. sz.) és legkorábbi datált ősnyomtatványunkkal, Strabo 1472-es velencei kiadású népszerű Geographiájúval (48. sz.). Több ősnyomtatvány ajándékként nem is került könyvtárunkba; a következőkben kizárólag vétel útján gyarapítottuk gyűjteményünket. A húszas évek második fele, a stabilizáció évei átmenetileg emelték a könyvtár beszerzési keretét s különösen a Budapest Gyűjteménynek 1926-tól évi 12 000 pengőre rúgó önálló könyvbeszerzési kerete4 lehetővé tette, hogy a könyvtár, fennállása óta első ízben, ősnyomtatványokat vásároljon. 1926-ból két ősnyomtatvány beszerzéséről van tudomásunk: az egyik a csonkasága ellenére is igen értékes, szépen illuminált Missale Strigoniense 1491-es brünni kiadása Theobald Feger budai könyvkereskedő költségén (28. sz.), melynek külön érdekessége, hogy a csekélyebb számú latin marginális jegyzeten kívül gazdagon el van látva közel egykorú cseh nyelvű bejegyzésekkel. Fájdalmas, hogy e kötet régi kötése, s valószínűleg vágatlan margója is áldozatul esett egy „restaurálási” akciónak, amikor leg- rongáltabb s így sokszor éppen legrégibb kötéseink egy részét a „jobb megóvás” érdekében, vélt szakértőkkel újraköttették. Másik ezévi vételünk Laslcai Osvát obszerváns ferenc- rendi szerzetes, pesti gvárdián 1499-ben megjelent, meglehetősen gyakori előfordulású latin nyelvű prédikáció-gyűjteménye (34. sz.), egyébként legkevésbé értékes, csonka Las- kai-kötetünk, melyet később teljes és díszesebb kiállítású példányok követnek. Kiemelkedő értékű hungarikumra tettünk szert 1927-ben a Mátyás király és III. Frigyes császár között 1463-ban kötött örökösödési szerződés Capitel der bericht kezdetű 1490 körül megjelent német kiadásának hat levélnyi töredékében (8. sz.), melynek Hain csak latin kiadását ismeri. Már a XVI. században csonka példány lehetett, mert az utolsó, eredetileg 12. üres levél verzóján XVI. századi kézírással ezt jegyezték fel: „Fragmenta der vertrag”. 1929-ben még egy Zasím-kötettel, az előzőén vásárolt Big a salutis kiadásnak egy iniciálékkal ellátott, szép teljes példányával gyarapodtunk, Juhos Ernő bécsi gyűjteményéből (33. sz.). Ugyancsak ebből a kiadásból még egy teljes példányt szereztünk be a következő évben, mely díszes reneszánsz kötése miatt értékes (32. sz.). A harmincas évek gazdasági nehézségei, a könyvtár könyvbeszerzésre fordítható összegének 40 százalékos, majd még további csökkentése a Budapest Gyűjtemény szerzeményezését csak átmenetileg, s akkor sem jelentős mértékben érintette. 1937-ben a könyvtár vezetősége már nemcsak visszaállítja, de túl is szárnyalja a Budapest Gyűjtemény számára 1926-ban engedélyezett összeget, évi 14 000 pengőt állapítva meg számára.5 Noha ez az összeg a könyvtár egészének engedélyezett vásárlási kerethez képest aránytalanul nagy volt, ma mégis örömmel állapíthatjuk meg, hogy e „kivételezés” következtében 1930 — 39 között a könyvtár ősnyomtatvány-állománya kereken 30 kötettel gyarapodott (ideszámítva azt a három kötetet is — 9, 36. és 44. sz. —, melyeknél az utólagos naplózás következtében s egyéb feljegyzések híján csak hozzávetőlegesen tudtuk megállapítani a beszerzés valószínű idejét). A nagyobb arányú ősnyomtatvány-vásárlást az is lehetővé tette, hogy a gazdasági válság éveiben sok régi gyűjtemény került eladásra s a nagy kínálat, valamint a Postatakarékpénztár* Árverési Csarnokának a bekapcsolódása a könyvforgalomba meglehetősen lenyomta a régi nyomtatványok árát.6 A gazdag lista élén áll a Ballagi Aladár hagyatékából 1930-ban vásárolt két ősnyomtatvány: az augsburgi Thu- rócgí-krónika külföldi terjesztésre szánt változatának az előzőnél teljesebb, bár szintén csonka másodpéldánya (22. sz.) és a Legendae sanctorum regni Hungáriáé 1498-as velencei kiadása (25. sz.). Nagyértékű szerzeményünk a ./uhos-gyűjternénybői 1932-ben a Thu- róezi-krónika első, brünni kiadása (21. sz.), mely 12 levélnyi fakszimile pótlásával egyetlen teljes szövegű Túwróczí-krónikánk. E kiadásnak kevés árnyalással készített fametszetei színezésre voltak szánva, mégis kevés kivétellel színezetlenek maradtak.7 A mi példányunk a kevés színezett közé tartozik, öt színnel kissé kezdetleges módon kifestve. Ugyancsak e bécsi gyűjteményből jutottunk Jacobus Philippus Bergomensis pompás fametszetekkel díszített De claris mulieribus című ferrarai kiadványának igen jó állapotban levő, bár 122
