A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1966-1967
Remete László: Szabó Ervin szocialista könyvgyűjteménye a Fővárosi Könyvtárban, 2. rész
Egyik forrása a francia anarcho-szindikalista Vie Ouvrière lehetett, e folyóirat ugyanis éppen 1913 —1914-ben sorozatosan foglalkozott a taylorizmussal. A lap 1914. március 5-i számában Une discussion. Une défense de la méthode Taylor cím alatt Jules Ravaté írását adta közre és e Ravaté cikk mellett egész sor ceruzajelet, valamint egy kis papírnyelvet találtunk, rajta Szabó Ervin ceruzajegyzetei francia nyelven (3321 /10-es 3321 /11-es kötetek). A cédula az eltelt több mint félszázadon át helyén maradt. A Szocializmus című folyóirat 1914—1915-ös évfolyamában adta közre Szabó Ervin „Marx és Engels és a háború” című tanulmányát. Határozott, bár a katonai cenzúra megkötöttségeit szem előtt tartó, így is egyértelműen háborúellenes állásfoglalása ez Szabó Ervinnek. Bizonyos, hogy Szabó Ervin, a Marx — Engels irodalom akkori legalaposabb magyar ismerője korábbi ismereteiből is merített, de az igen valószínű, hogy tanulmánya megírása előtt megjelent újabb forrásokat is használt. Ilyen forrás lehetett számára. N. Rjaszanoff Marx und Engels über den deutsch — französischen Krieg című tanulmánya, amelynek első része a bécsi Der Kampf Szabó Ervin birtokában volt 1915-ös évfolyama (549/8 — 2) március 1-i számában jelent meg — , a szöveg mellett számos kiemelés ceruzavonallal. A Rjaszanoff tanulmányából beígért második és harmadik rész már nem kapott helyet az osztrák szociáldemokraták folyóiratában, a bekötött évfolyamban a március 1-i szám végén mégis megtaláljuk a 2. részt külön lapszámozással (1 — 11 old.), a fejlécre pedig Szabó Ervin írta fel: ,,konfisziert” — azaz elkobozva. Ugyancsak Marx és Engels háborúval kapcsolatos nézeteivel foglalkozott. E. Bernstein a Neue Zeitben (1914. október), 3 cikk mellett is láthatók Szabó Ervin jelei. A hagyaték folyóirataiban egyébként nagyon sok széljegyzettel találkozunk (Neue Zeit, Mouvement Socialiste évfolyamai stb.). Érdemes munka lenne ezeket a szinte bizonyosan Szabó Ervin keze alól kikerült ceruzajeleket közelebbről tanulmányozni, a feladat nagysága miatt azonban ezúttal le kellett mondanunk e munka elvégzéséről. Néha sokat mondó jelzéseket találunk a Szabó Ervin által olvasott cikkekben, monografikus kiadványokban is. így például a 42125 számon áll a könyvtárban a Pierre Ramus által szerkesztett anarchista kiadvány, amelynek szerzői (W. Tscherkesoff, Labriola és Ramus) közös erővel igyekeztek bebizonyítani, hogy Marx és Engels semmi eredetit nem alkottak. Ramus Engelsnek, A munkásosztály helyzete Angliában című könyvéről verej- tékes igyekezettel bizonygatta: Engels már könyve címét is „lopta”, mert 1844-ben megjelent egy cikk „Anglia helyzete” címen. „Kindisch”-azaz gyerekes-biggyesztette a „bizonyítás” mellé Szabó Ervin. Egy másik helyen (32. lap) „Daten ganz anders”-vagyis: Rámus hamis adatokkal bizonyít — jegyezte a lapszélre. Az utolsó lapon olvasottak már kihozták sodrából: „infamie”-alávalóság-írta oda Szabó Ervin. Végül egy kultúrhistóriailag érdekes mozzanat: a 42839 számon az olasz Achille Loria La sociologia című 1900-as előadásgyűjteménye található. A címlapon Szabó Ervin unokaöccse aláírása és egy dátum: „Pór Ödön 1903.” Alatta a szokásos könyvtári jel ceruzával: „Szabó Ervin hagyatéka”. A kötet tele van fekete, piros és kék ceruzával—, valamint tollal írt jelekkel, szövegközti és lapszéli jegyzetekkel, utasításokkal, amelyekből kiderül, hogy a magyar fordító és munkatársai dolgoztak a szövegen. Ismeretes, hogy Loria e műve 1907-ben Grill kiadásában a Társadalomtudományi Társaság szociológiai sorozata részeként jelent meg, és Pór Ödön fordította. Világos, tehát, hogy a fordítói alappéldány került elő Szabó Ervin hagyatékából. Néhány tanulság és következtetés 1918-ban jelent meg Kőhalmi Béla szellemes és az érdeklődő utókornak sokat mondó „Könyvek Könyve” című gyűjteménye első kiadása, amelyben többek között Szabó Ervin is nyilatkozott azokról az írókról, akik életén át végigkísérték őt műveikkel. Vallomása a legkevésbé sem tanúskodott valami egyoldalúságról. Goethe szinte gyermekkorától 8* 115
