A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1966-1967
Remete László: Szabó Ervin szocialista könyvgyűjteménye a Fővárosi Könyvtárban, 2. rész
olasz dedikációt olvashatunk a német és olasz imperialista törekvéseket vázoló 1906-os tanulmánya borítólapján: ,,All’amim Ervin Szabó ott [imi] saluti delVautore” (P 2778). {Érdemes megjegyezni: Michels e dolgozatában méltán ítélkezett Vilmos császár emlékezetes 1905 márciusi „marokkói kaland”-ja felett, mely mint tudjuk, az első világháború egyik bevezető akkordjává lett, csakhogy a szerző az olasz imperialista aspirációk védelmében gyakorolt bírálatot a németek felett). Il socialismo tedesco e l’Internazionale a címe Michels 1907. szeptember 24-én az olasz Grido del Popolo című szocialista napilapban megjelent cikkének, amelyben az érett Szabó Ervinhez hasonlóan mondott kemény bírálatot a német munkásmozgalomban eluralkodott reformizmusról. A cikket, amely lapkivágás formájában a Fővárosi Könyvtár állományába került (41949) eredetileg minden bizonnyal Michels címezte meg: ,,dott[ore] Ervin Szabó, Munkácsy u 16. Budapest VI. U(ngheria)”. 1907. július 25-én kelt a következő ajánlás Michelsnek az olasz munkásmozgalom története szempontjából is fontos, kétkötetes műve első kötetén. A Die italienische Litteratur über den marxismus című bibliográfia (0160/59/1 — 2) első részén ez a kézírásos szöveg látható: ,, AlVamico E. Szabó cordialmente. l’autore”. A második rész címlapján megint német dedi- káció: ,,Seinem ungetreuten Szabó herzlichst. R. M.” Az olasz bibliográfiai tanulmány második részében egyébként Szabó Ervinről, (pontosabban a megjelenése idején (1903-ban) Európa-szerte komoly szakmai elismerésben részesült Szabó Ervin-összeállításról, a Bib- liographia Economica Universalisról), nyomtatásban is elismerőleg tett említést Michels. — ,,Al suo carissimo Szabó il suo” [Roberto Michels]. Ez az ajánlás található Michelsnek egy 1909-es munkáján (344655), majd csaknem betűszerint ismételte meg a szöveget egy 1910-es francia nyelvű műve tiszteletpéldányán (La solidarité sociale en Allemagne, 344744). ,,Ad Ervin Szabó cordialmente” a felirat a szintén 1910-ben kiadott és már a szocializmus „lelki válságát” ecsetelő írása (La crisi psicologica del socialismo) címlapján (345068). 1911 áprilisából való az eddig ismert legkésőbbi Michels-dedikáció, amely a Lipcsében megjelenő polgári szociológiai folyóiratból, az Archiv für Rechtswissenschaftból kiemelt különlenyomaton áll: ,,s[einem] l[ieben] Ervin Szabó. Mit herzlichstem Gruss. Rob. [ért] Michels”. Négy másik olasz szerzőtől találtunk még Szabó Ervinnek dedikált műveket, ezek közül Paolo Orano hárommal szerepel. Legkorábbi az 1908-ban megjelent L’idea sindaca- lista (Pescara, 41957) című füzete, melyre ezt írta: ,,ad Ervin Szabó. . . di Paolo Orano. . . ”-a kipontozott részeket nem sikerült kiolvasni. 1909-ben publikált Sindacati operai e Partito Socialista in Italia című 77 lapos vitairatán (Pescara, 41876) ez a dedikáció áll: ,,Al compagne саго e valoroso Ervin Szabó, ricordo Paolo Orano 12. 11.” Röviddel később került kiadásra Orano Ad Métallo. O lavoratori della morte című 55 lapos írása (41886), amelyben az előbbihez hasonló dedikáció szerepel: „A1 mio caro e valoroso compagno Ervin Szabó, Roma, Via Amora 1. Marzo 1910. Paolo Orano”. Ez utóbbi tanulmányt Szabó Ervin felvágatlanul tette polcára és a Fővárosi Könyvtár olvasói között sem volt senki azóta, aki a mulasztást pótolja. Senki sem vesztett sokat; valószínűleg Szabó Ervin sem viszonozta ezt a barátságot. Ha így történt, helyes megérzéssel tette, Orano ugyanis 1924-ben már Mussolini hírhedt fasiszta lapja, a Popolo d’Italia római kiadásának szerkesztője, végül 1945-ben az angol — amerikai szövetségesek koncentrációs táborában halt meg. „Al chiaris[simo] Sig. E. Szabó omaggio dell’autore riconoscente” — ezzel a valóban tiszteletteljes ajánlással látta el Alfonso Asturaro 1901-ben megjelent és Szabó Ervinnek megküldött Sociologia Zoologica (generale) című úttörő tanulmányát (40624). A szociológia Európa-szerte ismert olasz művelője, a marxizmus számos tételét valló, de valójában pozitivista tudós volt Asturaro. Szabó Ervin mindössze 24 éves, amikor a genovai egyetem 47 éves professzora őt ,,chiarissimo”-nak, ,,nagyhírű”-nek, „igen híres”-nek minősítette —, ez a címzés esetleg udvariassági formula, de lehet, hogy Szabó Ervin, valamilyen segítséget nyújtott az olasz tudósnak, a Párizsban megjelenő Revue Internationale de la Sociologie egyik szerkesztőjének és a dedikáció második részében szereplő „L’autore riconoscente” („a hálás szerző”) erre utal. (Asturarotól még további három munka 111
