A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1964-1965
Dr. Bene Lászlóné: A könyvtári manuális munka és tudományos megszervezése
nek az egyéni képességek (kézügyesség, gyorsaság, reakcióképesség stb.). A „Hogyan kell elvégezni?“ kérdést tehát csak a munkafolyamatra érvényesítettük. Л „Ki végezze el?“ a legnagyobb probléma. Kétségtelen, hogy a visszavétel sablonos és fárasztó munka, amellett igen figyelem igényes. A munkaciklusban feljegyzett tevékenységen kívül figyelnie kell a visszavevőnek : a) a lejárat időpontjára (késedelmi díjat szed) ; b) a könyv állapotára (kötésre félreteszi, selejtezésre javasolja, a rongált borítót leszedi, újkeletű rongálás gyanújánál beszél az olvasóval); c) előjegyzett könyvekre; d) elcserélt kártyás könyvek rendezésére; e) betelt kártyás könyvekre; f) nagy forgalom esetén az olvasók sorrendjére és még sok másra. Azonos tárgyi körülmények között igen nagy eltérések vannak a munkavégzésben. (A munkafolyamatábra jól szemléltet ebben a vonatkozásban is néhány adatot.) A különbségek elsősorban a munkát végző egyének pszichofizikai tulajdonságaiból adódnak. Az új munkafolyamatábrában feltüntetett munkamódszer standardizálása, vagyis a begyakoroltatás és a rögzítés volt a munkamódszer-elemzés lezárása. Előírás lett az új munkamódszer mindenkinek, aki a visszavételnél dolgozik. A begyakorlás alatt közvetlen megfigyelésekkel követtük a munkaciklus végzését és figyelmeztettük a munkavégzőt a hibákra mindaddig, amíg az új munkamódszer beidegződött. A munkavégzés körülményeit is standardizálni kellett. Például a 14. tevékenység végrehajtásának előfeltétele nagy forgalomnál, hogy a raktárt rendező könyvtáros segítsen a pultról a visszavett könyveket a redezőállványra helyezni. A 15. összevonása 4 — 5 ciklusonként megkívánta, hogy a tasak és füzet átmeneti elhelyezésére gondoljunk. A különféle indokkal félretett könyvek racionálisabb elhelyezése és a munkavégzés eszközeinek jobb előkészítése is ide tartozott. Az új munkamódszernél a jobbítás nem forint megtakarításban jelentkezett, nem is a forgalmat emelte, hanem a visszavevő könyvtárosnak jelentett könnyítést: munkáját tudatosabban, ésszerűbben, egyszerűbben és kevesebb erőkifejtéssel végzi. ( A könyvvisszavétel munkamódszerének vizsgálata után sor került a könyvkiadás és a szabadpolcos raktártér rendezésének elemzésére is, a bemutatottal azonos metodikával.) Tanulmányunkban a munkavégzés és a munkát végző ember állt a figyelmünk központjában, ezúttal az olvasót kívül helyeztük vizsgálódási körünkön. Természetesen csak látszólagos ez az elkülönülés : a könyvtári munka szervezetében bekövetkező minden jobbítás elsősorban az olvasóra hat kedvezően. A munkaszervezés egyik alapkövetelményének megvalósulása: legkevesebb erő, legrövidebb idő, feltétlen jókedv — olvasó és könyvtáros közös öröme lesz. Dr. Bene Lászlóné Felhasznált irodalom: Fukász György: A munka filozófiája. Bp. 1965, Kossuth Kiadó. Lénárd Ferenc: A problémamegoldó gondolkodás. Bp. 1964, Akadémiai Kiadó. Maynard, H. B.: Gazdasági mérnöki kézikönyv. Bp. 1964, NIM. Bárány György: Korszerű munkaszervezés. Bp. 1965, Közgazdasági és Jogi Kiadó. Prihoda, V.: Bevezetés a pedagógiai pszichológiába. Bp. 1960, Tankönyvkiadó. Sallai István-Sebestyén Géza: A könyvtáros kézikönyve. 2., átd. és bőv. kiad. Bp. 1965, Gondolat. Tatár József: Ember az üzemben. Bp. 1963, Műszaki Kiadó. Vaszkó Mihály: Munkalélektan. Bp. 1964, Tankönyvkiadó. 255
