A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1964-1965

Remete László: Szabó Ervin szocialista könyvgyűjteménye a Fővárosi Könyvtárban

A felsorolt adatok szerint tehát csak Szabó Ervin szocialista könyvhagyatékáról állapítható meg, hogy az, vagy legalábbis nagyobb része Budapesten a Fővárosi Könyvtárban feltalálható. Sajnos azonban erről az 1919 januárja és 1921 vége közt a Fővárosi Könyvtár állományába olvasztott anyagról, eredeti összetételéről semmiféle kimutatást nem sikerült találni az intézmény irattárában. A Szabó Ervin hagyaték zöme tehát bejutott ugyan a Fővárosi Könyvtár, pontosabban annak központi, — főként társadalomtudományi és Budapest-történeti jellegű — állományába, de a milliónyi nyomtatvány között már nem könnyű megállapítani, melyek származnak Szabó Ervin magánkönyvtárából.

Kulcs, azaz eredeti címjegyzék nincs a kezünkben, de vannak olyan ismertetőjegyek, amelyek segítségével, ha nem is a bedolgozott anyag egészét, de mégis tekintélyes részét megtaláljuk, nevezetesen a Szabó Ervin hagyaték darabjaiba ragasztott és a származást feltüntető díszes exlibriszek, ezeket a könyvek külső borítólapjának hátoldalán, a bal felső sarokban helyezték el, szövegük: „SZABÓ ERVIN HAGYATÉKÁBÓL”. Az ilyen kötetek nagyobb részében még egy hasonló szövegű („Szabó Ervin hagyaték”, vagy „Szabó E. hagyaték” „Szabó E. hagy.” stb.) ceruzabejegyzést is látunk. Valószínűleg az történt, hogy előbb, 1919 első felében, az átvételt követően ceruzával jelezték az eredetet és ezzel egyidejűleg csináltatták a nyomtatott címkét is, amely a könyvek egy részébe ténylegesen bekerült, de nem valamennyibe. Igen sok könyvben van ugyan ceruzabejegyzés, ám az exlibrisz hiányzik. Akad viszont számos olyan munka, amelyben szerepel az exhbrisz, de nincs ceruzajel. Néhány díszesebb kiállítású könyvben pedig eredeti Szabó Ervin exlibriszt is találunk. „Ex libris E. Szabó” szöveggel. A grafikai rajzzal ellátott ízléses címkéket még ő maga csináltatta, amint ez a feliratból kiderül. De tucatjával bukkan elő exlibrisz és ceruzajel nélküli példány, amelyekről ezek nélkül is első pillantásra látni, hogy Szabó Ervintől valók, bár ilyen esetekben más bejegyzések vezetnek nyomra. így például igen sok kiadványban fedezhetjük fel a félreismerhetetlenül Szabó Ervin kezétől származó bejegyzést a belső címlapon: „Szabó”, „Szabó Ervin”, „Szabó jgg”.Tőle erednek a beírások, ezt a könyvtár régi irattárában tömegesen előforduló aláírása, vagyis az összehasonlítás velük és az a körülmény teszi bizonyossá, hogy a korábban említett exhbriszes, illetve ceruzajelzéses darabokban is gyakran beleütközünk azonos vonalvezetésű kézjelébe. Más esetekben, főként a kisebb brosúrák tömegénél, a jellegzetes (legtöbbször szürke) papírborító és a reáragasztott kis fehér címke, rajta Szabó Ervin kezeírásával a brosúra címe, segít ki minket. Néha viszont ezen ismérvek híján is egy általa beírt tartalomjegyzék, vagy széljegyzetek. Mindezek a jelek együttesen és külön-külön is előfordulnak.

Az összes eddigi ismertetőjélnél érdekesebbnek tűnnek azok a Szabó Ervinhez szóló szerzői ajánlások, amelyek olykor szintén egyedüli útmutatást képviselnek a könyv eredetének megállapításához.

A felsorolt ismertetőjegyek segítségével a Fővárosi Könyvtár központi gyűjteményének különböző részlegeiben (nyolcadrét-, negyedrét-stb. nagyság szerinti állomány, Budapesti Gyűjtemény, 2000-estől 4000-esig terjedő számokkal és X-es számmal ellátott folyóiratfolyamok, budapesti vonatkozású kisnyomtatványok, P [pamphlet] jelzetű röpiratok stb.) kereken 1200 olyan darabot sikerült felfedezni, amelyekhez nem fér kétség, hogy a szabó-ervini örökségből valók. Ehhez azonban hozzá kell tenni, hogy a raktár egyes (alább jelzett) pontjain még további száz- és száz kötetnél lenne alap arra, hogy az egykori Szabó Ervin hagyatékba soroljuk. Gyakran a kötés, máskor a tartalom, egyszersmind az a körülmény valószínűsíti hovátartozásukat, hogy a feltétlenül azonosítható művek sűrűjében állnak, így tehát a hagyatékkal egy időben dolgozták be azokat.8 Az itt következőkben

8 A hagyaték önálló, tehát nem sorozatos darabjait a legnagyobb tömegben a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár központi raktárának a 40 000-rel, 41 000-rel, és 42 000-rel kezdődő raktári (numerus currens szerint rendezett) nyolcadrét-anyagban sikerült felfedezni. Az iktatókönyv tanúsága szerint ezek bedolgozása 1919 januárjában indult. Jelentős tömeg, többszáz darab áll a folyóiratsorozatok közt, valamint a P-jelű röpiratgyűjteményben, továbbá a Budapest Gyűjteményben, különösen annak 331-es (munkásügy) szakjában és a 09-es Ritkaságok között. Végül a budapesti aprónyomtatványok között, de elszórtan az 1919-ig bedolgozott állománynak szinte valamennyi pontján akadnak egyes példányok.

106