A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1964-1965
Halottaink
ZUBONYAI ISTVÁN 1919-1964 Élete lángja úgy lobbant el, mint a gyertyaláng, melyet elfújt a szél. Közvetlen munkatársai, jóbarátai, ismerősei, akik utolsó útjára kísérték, mélységes megrendüléssel vették tudomásul a rideg tényt: elhúnyt. 20 munkás év állt mögötte, melyet nagyrészt köz- szolgálatban töltött el, s nem mindig könnyű poszton. Élete egén átvonultak mindazok a gondfelhők, melyet a korán elvesztett, sokat szenvedő édesanya hagyott maga után. A csekély keresettel rendelkező apa szűkös keretek között nevelte fel hat gyermekét. Szeretettel beszélt idős atyjáról, ha szóba került és míg élt, mindig segítette. Nem kevésbé szerette feleségét, testvéreit, akik nem egyszer hasonló ragaszkodásnak és együttérzésnek adták tanúj elét. Szombathelyen született, tanulmányait is ott folytatta és 1937-ben kiváló eredménnyel érettségizett. 1944 ősze ismét nagy megpróbáltatások elé állította, amikor katonai szolgálatból hazatérve otthon nélkül maradt — lakását bombatalálat érte — s hónapokig rokonainál, ismerőseinél lakott. 1945- ben tanácsi szolgálatba került, majd a Cirkuszvállalathoz és 1960-ban könyvtárunk revizora lett. Fegyelmezett magatartása tiszteletet keltő, munkájában következetes és körültekintő volt. Nem öltötte magára a revizor hagyományos „mezét”, nem fontoskodott, de segített mindig, akkor is, ha kérték, s olyankor is, ha saját lelkiismerete úgy diktálta. A pillanat is, amely elszólította közülünk, munkája közben találta... néhány perccel előbb még diktált, gondolkodott... tervezett... Mosolya, mozdulatai, szavai, egy-egy idézet tőle, — úgy él bennünk ma is az emlékezés távlatában, mintha köztünk élne, bár tragikus elhúnytát nem feledhetjük soha ! 103
