A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1964-1965
Halottaink
egész munkájából látszott, hogy szívvel-lélekkel híve volt szocialista társadalmunknak, — túl küzdelmes volt ifjúkora, semhogy ne látta volna világosan az ellentétet a két rendszer között ! Mindnyájunk tiszteletétől és jókívánságaitól övezve ment 1963 decemberében nyugalomba, amit annyira megérdemelt, de amit sajnos, nem sokáig élvezhetett. Azóta állandóan beteg volt, alig volt egy-egy jó napja. A súlyos betegség elragadta és mi őszintén siratjuk. Jó barátot, kedves kollégát, könyvtárunk egyik nagy értékét vesztettük benne, kinek emlékét szeretettel és tisztelettel megőrizzük. KIS FE11EXC 1908- 1964 Nem úgy él emlékezetünkben, ahogy 1964 egyik téli délelőttjén utoljára láttuk és búcsút vettünk tőle a Farkas-réti temetőben. Sokkal inkább a kissé elnyújtott, dörmögő hangját halljuk, ahogy a Szabó Ervin Könyvtár tájékoztatási osztályán megszólít egynéhá- nyunkat. „Hallgassátok csak ezt a versemet: ... az emberfia nemcsak enni kér, de dalol is, mert azzal égig ér.” Tíz esztendőn át volt munkatársunk, — 1945 november 1-től 1955 júliusáig — ez a kitűnő költő, aki oly nehéz sorsot vállalt. Vállalta, mert beleszületett 1908-ban a szatmármegyei Nagygécen a szegényparaszti sorba. Négy elemi után csak az első polgárit tudta elvégezni. Utána molnárinasnak állt, mert apja elesett az első világháborúban. Később kitanulta a nyomdászmesterséget és 16 éves korában gyalog jött Budapestre. Ezerkilencszázhuszonnégyben már résztvett a nyomdászsztrájkban, s attól kezdve bekapcsolódott a munkásmozgalomba. Hat esztendő múlva, amikor a felsősziléziai ifjúmunkás-konferenciáról tért haza, letartóztatták. A fogházban írta első verseit, amelyek közül a legsikerültebbek a Nyugat-ban, a Válasz-ban, a Nép- szavá-ban, a Kassák Lajos szerkesztette Munká-ban és a Pesti Naplóban jelentek meg. Az igazi költői öröm azonban 1931-ben érte, Debrecenben, ahol az így vagyunk együtt című első verseskötete napvilágot látott. Ezt követte 1936-ban a Fegyvertelen, 1953-ban a Csendes diadallal ; az 1960-as Ami megőriz ; végül a legteljesebb gyűjtemény, 1965- ben, amit már nem érhetett meg: a Munka után. ... És közben milyen évek, milyen tragédiák sújtották! Anyját és kisfiát 1944-ben a fasiszta embertelenség pusztította el. őt, a múltbeli munkásszenvedésekből, börtönökből maradt betegségek gyötörték; sorvasztották életerejét, alkotókedvét. A felszabadulás évében azonban ott van a nagy elégtételnél: földet oszt a szegényparasztoknak hajdani szülőföldjén, Szatmár-megyében. Később a munkásmozgalomban végbemenő küzdelmek ebben a nagyon tiszta, puritán, minden helytelenre, igaztalanra reagáló költőben is meghagyták nyomaikat. Aztán a jó társ, a második feleség halála... Igényes, tiszta ember volt Kis Ferenc, csendesszavú munkatársunk; barátai, akik még közelebbről ismerték, tudták, jó perceiben valami játékos-kedvesség, csöndes öngúny 101
