A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1963
Három ötven éves kerületi könyvtárunk
Még ugyancsak 1915-ben látott napvilágot az 1. sz. fiókkönyvtár kőnyomatos katalógusa. Külön-külön a szépirodalom, az ismeretterjesztő müvek és gyermekirodalom jegyzéke. Ebben az évben a könyvtárban, kísérletképpen az előszobában, néhány általános érdekű tájékoztatót helyeztek el: cím- és lakjegyzéket, különböző címtárakat, menetrendet. A könyveket könyvrögzítő készülékkel látták el. Azonban a kísérlet nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket; a könyveket megrongálták, lapjait megcsonkították, összefirkálták, a rögzítőkészülékeket feltörték. E szolgáltatást meg is szüntették hamarosan. Sok gondot okozott már ekkor az idegen nyelvű könyvek szerzeményezése. Háború volt, s az idegen nyelvű könyveket forgalomba hozó antikváriusok joggal tartottak az infláció veszélyétől. Valutáris nehézségekre hivatkozva kérték a könyvek árának a szállítással egyidőben való kifizetését. Ez azonban nem volt ilyen egyszerű, mert a könyvek számláit a főváros hivatalaiban kezelték, ami bizonyos eltolódást jelentett a szállítás és fizetés között. A kereskedők érdekeit figyelembe véve Szabó Ervin beadványában 6000 koronát kért későbbi elszámolásra, hogy ne érje károsodás a kereskedőket és az 1. sz. fiókkönyvtár állományát idegen nyelvű művekkel gyarapíthassa. Minden nehézség dacára az 1915. évben a könyvtár állománya szépen fejlődött. Kézikönyvtára az év végére 325 kötetre emelkedett. Könyveinek száma elérte a 10 394 kötetet. Olvasótábora mégsem tudott olyan határozottan kialakulni, a kényszerű, hosszú szünet miatt, mint a többi fiókkönyvtárban. Ezért írja évvégi értékelésében Braun Ró- bertné, aki Neuberg Gizella helyett készítette el a jelentést: „Noha az 1. sz. fióknak vezető szerepet szántak a központi fekvése miatt, továbbá a főiskolák, városi hivatalok és a belváros közönsége játszott szerepet ebben az elgondolásban, nem érte el a neki szánt színvonalat, a többi fiók föléje kerekedett, mert kis körben intenzívebben tudott hatást kifejteni.” Braun Róbertné, a vezető helyettese ez időben, ugyancsak nagyon művelt könyvtáros volt. Férje 1919-ben a központ igazgatója volt. A családra jellemző, hogy leányuk, a haladó szellemben nevelt Braun Éva, 1945-ben, a párt célkitűzéseinek érdekében kifejtett munkája során hősi halált halt. A következő év volt lényegében az első, melyben ha kisebb-nagyobb zökkenőkkel is, de egész évben nyitva volt a könyvtár, a következő munkarend szerint: felnőtt kölcsönzés hétköznapokon d. e. 10 — 1 óra között és ” d. u. 3-6 ” Gyermekkölcsönzés ” d. u. 3 —6 ” Nyáron a gyermekkölcsönzés és helyben olvasás d. e. 10—1 között látszott a legjobb megoldásnak. A folyóiratterem hétköznapokon reggel 8-tól este 8-ig volt nyitva és vasárnap d.e. 10—1 óra között. Azonban a személyzethiányra való tekintettel május 1. és augusztus 31. között vasárnap zárva volt és csak a központi olvasóterem tartott inspekciót. A kölcsönzők száma 4389 volt. Ebből 3241 felnőtt és 1148 gyermek kölcsönzött. A kölcsönzött kötetek száma hihetetlenül nagynak tűnik. A jelentés 118 265 egységet mutat ki, mely szerint a szépirodalmi művek száma 58 382 db, és az ismeretterjesztő művek száma 19 823 db volt a felnőtteknél, míg a gyermekolvasók 39 060 könyvet forgalmaztak. Ami átlagosan 24,4 kötetnyi könyvforgalmat jelent a felnőtt kölcsönzésnél és egy gyermek átlagosan 34,1 kötetnyit forgalmazott, az év folyamán. Ez bizony tiszteletre méltó teljesítmény. A nagy forgalomnak nem feleltek meg többé a központtól átengedett helyiségek. Új, nagyobb területről kellett gondoskodniok, mert a szüntelenül gyarapodó központ is igényt tartott a helyiségre, keleti gyűjteményét kívánta itt felállítani és a közönség ren82
