A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1963
Szalai György: Budapest nyomortelepei és lakóik az 1920 - 1930-as években. (A Budapest Gyűjteményképanyagának illusztrációival)
Ez általában a nyomortelepi berendezés. Ennél több ritkaságszámba ment, de mint láttuk, az ennél szegényesebb annál gyakoribb. S szinte törvényszerűség: minél kevesebb a bútor, a konyhában vagy szobában, annál többen laknak. Vég nélkül lehetne sorolni a szobánként 3 — 4 családos nyomortelepi lakósok számát. De elégedjünk meg azzal, hogy néhány adatot idézünk egy ismert polgári baloldali városatya interpellációjából. Bródy Ernő a fővárosi pénzügyi szakbizottság ülésén beszámolt azokról a tapasztalatokról, melyeket a Mária Valéria-, Auguszta-és Zita-telepeken nyert. Többek között a következőket mondotta : „...Saját szememmel győződtem meg arról, hogy a Zita-telepen egy szobában 6 család lakott együtt, 18 ember, ahol csomagolópapírral elválasztott rekeszek voltak. Egy másik szobában 19 ember él együtt. A Mária Valéria-telepen, a 4. sz. barakkban az egyik szobában hétgyermekes család lakik. Amikor megkérdeztem, hogy fekszenek ott a gyermekek, akkor kihúztak az ágy alól egy ún. fekvőhelyet.29 A lakásberendezés siralmas állapotát szinte természetszerűen egészíti ki a telepi közművek elhanyagolása vagy teljes hiánya. Legtöbb helyen óriási nehézségek voltak a vízellátásban. A Jeruzsálem-telep egyetlen kútja a Hydrogéngyár közelében, a teleptől messze volt. A Népszava újságírója a Mária Valérián tett körútja alkalmából a legszörnyűbb egészségügyi állapotokat találta. A nyitott WC-kből a szennyes lé átszivárgott a falakon a szomszéd lakásokba. Egész csomó barakkrészlegben nem volt WC. Pl. a 7-es számú épület WC-jének kanálisa három hónap óta eldugult. A 8-as, 10-es és 11-es épület WC-i pedig teljesen használhatatlan állapotban voltak.30 A nedves, penészes lakások a tüdőbajnak, a vízhiány, a kellő tisztálkodási lehetőségek hiánya, a trágya- és szemétdombok kigőzölgései pedig óhatatlanul pusztító járványok elindítóivá váltak. A szükséglakótelepek és viskóvárosok története bővelkedik a szomorú járványesetekben. Nincs év, hogy pl. a pesterzsébeti Hangya-telep ne hallatna magáról a tisztiorvosi jelentésekben. Ez a telep állandó fészke volt az egyre gyakrabban fellépő tífuszjárványoknak. így a tisztifőorvos 1929-es jelentése szerint Pesterzsébeten ebben az évben 156 hastífuszos megbetegedés fordult elő és mindezek csekély kivétellel a telepen. A pesterzsébeti tüdőgondozóban 1929-ben 1650 új beteget kezeltek és ezek a tüdőbetegek szinte kivétel nélkül a telep lakói közül kerültek ki.31 V. .. .A legtöbb telepi lakos csendes beletörődéssel viselte sorsát, vagy egymásközötti civakodásba fojtotta keserűségét. Kitörni csak kétféleképpen lehetett ebből a reménytvesztett lelkiállapotból. Pozitív vagy negatív módon. A társadalom legjobbjaival összefogva egy új társadalomért, a munkásmozgalomban — vagy bosszút esküdve az egész külső társadalom ellen, minden fennálló jogrendet, törvényt tiporva, a bűnözés útján. Kétségtelen tény, hogy a nyomortelepeken mindenütt akadtak kommunisták, szocialisták. Szerző maga is találkozott a sashalmi állami lakótelepen számos olyan emberrel, akik résztvettek a Horthy-korszak munkásmozgalmában. De Sashalom ebből a szempontból különleges hely, mert ide telepítették a Budapestről kitiltott kommunisták egyrészét is, ami az arányt erősen feljavítja. Anélkül, hogy lebecsülnénk a munkásmozgalom szerepét a nyomortanyákon, le kell szögeznünk, hogy az öntudatos dolgozók a telepiek kisebbségét tették ki mindenütt. A nyomortelepeken lakó kommunistáknak külső elvtársakkal együttműködve azonban időnként — ritkán — sikerült a saját sérelmeiken elkeseredett dolgozók közül 240
