A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1963
Három ötven éves kerületi könyvtárunk
évi 5,— Ft, népi kollégisták évi 2,— Ft-ot fizettek. Kölcsönzési díj fizetése alól az élmunkásokat felmentették. Az ifjúsági kölcsönzési díj 6—14 éves korig 2,— Ft és 14— 18 éves korig 5,— Ft lett. A fiókkönyvtári munka színvonalának emelése érdekében 1948. május 15-én ún. „fiókos színvonal versenyt” indítottak. A verseny 6 hétig tartott s a következő pontokra terjedt ki. 1. Tagtoborzás. 2. Könyvélmény-verseny. (Ez a versenyszám tulajdonképpen nem is a könyvtárak, hanem olvasóik között folyt. A legérdekesebb leveleket jutalmazták, amelyeket az olvasók írtak az elolvasott könyvekről, a könyvtári munkáról stb.) 3. Színvonalverseny. Ez 3 részből állott: a) Szépirodalmi aktuális művek kölcsönzése. b) Marxista-leninista művek terjesztése. о) Ismeretterjesztő irodalom terjesztése. 4. Ötletverseny. A 3. sz. könyvtár a könyvélmény-versenyen fölényesen és megérdemelten győzött. Ez a legékesebb bizonyítéka annak, hogy az olvasók szerették és becsülték ezt a könyvtárat. Kutatom a titkát, vajon mi volt a varázsa ennek a kis könyvtárnak, hogy a sikerekben gazdag színművésznő, európai hírű, Kossuth-díjas szobrászművész, Sashalmon lakó tanítónéni és nagyon távol dolgozó munkásemberek ragaszkodnak ehhez a külső adottságainál fogva meglehetősen szerény, ódon bájú kis könyvtárhoz? Scharle bácsi 1918 óta tagja a 3. sz. könyvtárnak, és ma már két kis unokáját vezetgeti ide kézenfogva. Ő mondta el talán a legszebben és a legigazabban, hogy nagyon sokat tett ez a könyvtár azért, hogy az emberekben felgyújtsa az érdeklődést az idegen népek, tájak szokások, életformák iránt. Azáltal, hogy jobban megismertük a környező világot, jobban meglátjuk és közelebb kerülünk a problémák megoldásához. S megismerjük a világ sokoldalúságát és benne a mi helyünket is. De a legjobban azért szerette ezt a könyvtárat, mert itt soha se kérdezték mi a vallása, hite, foglalkozása, itt a legrangkórságosabb időben is egyenlően bántak azzal, aki munkászubbonyban jött ide, vagy, aki jó ruhában. Itt soha nem volt társadalmi megkülönböztetés. Munkást és tanárt, gyermeket és felnőttet, öltözettől és társadalmi rangtól függetlenül mindig egyenlően bíráltak el. Egyaránt biztosították számukra a csendet, nyugalmat, derűs légkört. Biztatást, ha arra volt szükség; megértést, megbecsülést és felvilágosítást mindenkor. Pádua Ildikó a Madách Színház kitűnő színésznője mesélte el, hogy gyermekkorának egyik szép élménye volt az itteni ifjúsági könyvtárban böngészgetni. Órákon keresztül kutakodott, s amíg egy-egy könyvet kiválasztott, tizet megismert. „Később már nem értem rá magam jönni — meséli — az édesanyám, majd a férjem hozta haza a könyveket, s most, hogy hosszú évek múltán újra beléptem ide a könyvtárba, megható élményem volt a régi meghitt hangulatát feltalálnom. A gyermekkönyvtárban ma is ugyanazok a kedves képek vannak a falon, mint régen. A könyvtár hangulata, kedves atmoszférája szinte semmit sem változott. Munkám során gyakran szükségem van egy-egy nehezen hozzáférhető versre, színdarabra, s a könyvtárosok mindig lelkesen a segítségemre siettek.” Mészáros Gyula, ma osztályvezető egy gyárban. Neki is kedves gyermekélményei kapcsolódnak a könyvtárhoz. Emlékszik azokra a csodálatos mesedélutánokra, amiket Irén néni tartott itt. Az ő gyermekkorában nem volt a környéken játszótér, a piac melletti grundon focizott egész nap barátaival, és ha belefáradtak a játékba, izzadtan, porosán, ide bejöhettek az előszobába lemósakodni azután az olvasóteremben újságot, könyvet olvasni. „Itt mindig olyan jó csend és nyugalom volt és a legnagyobb melegben is kellemes hűvös. Itt ismertem fel az olvasás érdekességét, szerettem meg a betűt, itt kaptam 134
