A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1963
Három ötven éves kerületi könyvtárunk
Könyvtárunk a decentralizációs folyamat következtében az V. kerületi tanács hatáskörébe került és felvette a kerületi könyvtár nevet, a korábbi fiókkönyvtár helyett. Az V. kerületi tanács dolgozói és a könyvtár munkatársai között igen szívélyes kapcsolat alakult ki. Az ügyintézés ugyan kissé nehézkesebbé vált, ám sok jóakarat és a kölcsönös segítőkészség legyőzte az akadályokat. A fővárosban sok lakás pusztult el a háború alatt. A felszabadulás utáni pezsgő élet sok vidékit vonzott ide, tűrhetetlen lakáshelyzet alakult ki. A várospolitika legfontosabb feladatának tartotta a rendkívül mostoha körülmények között élő dolgozók lakáshoz juttatását. Ennek érdekében egy 1951-ben megjelent rendelet kimondta, hogy az olyan lakásokat, amelyekben hivatal, vagy más, nem lakás céljait szolgáló intézmény működik, fel kell szabadítani. Gondot okozott e rendelet az V. kér. tanácsban, mert az 1. sz. kerületi könyvtár számára bérelt lakást is át kellett adni határidőre. A Királyi Pál utcai 14. sz. eddig gyermekkönyvtárként működő könyvtár helyileg közel volt a Molnár utcához. így olyan döntés született, mely szerint ki kell fejleszteni a gyermekkönyvtárat felnőtt könyvtárrá is és az 1. sz. könyvtárat át kell helyezni a kerület északi részébe, mivel ott nem működött tanácsi könyvtár, s a lakosság gyakran hangoztatta az ilyen irányú kérését tanácsbeszámolókon. Hosszas keresgélés után a választás az V. kér. Vadász utca 42. számú ház földszinti, mintegy 100 m*-es alapterületű sarokhelyiségére esett. Igen szerencsés megoldás volt ez, mivel központi fekvése miatt, jól közelíthető meg minden irányból. A hátrányok csak a fejlődés későbbi szakaszában derültek ki. Leglényegesebb ezek közül az, hogy egy viszonylag kis épület teljes utcai részét foglalja el a könyvtár a földszinten és tovább terjeszkedését egyik oldalon a ház kapubejárata, másik oldalon tűzfal teszik lehetetlenné. Az átköltözés 1952 márciusában zajlott le. Felállították a könyvállványokat, az addigra renovált helyiségben, elrendezték a könyveket a raktárban és április 6-án már megkezdte munkáját a könyvtár. Sok olvasó hűségesen követte a könyvtárat és még ma is kölcsönöznek a Vadász utcában olyanok, akik a Molnár utcában már olvasói voltak. Még a Molnár utcában megkezdett, sikeres olvasó ankétokat, az új helyen is folytatták. Többek között az ilyen ankétokon maguk az olvasók léptek fel a könyvrongálók ellen, tettek könyvvédelmi javaslatokat. Olvasóik segítségével faliújságot szerkesztettek, ahol a napi eseményeken túl, a kerület kulturális eseményeiről is tájékoztatást nyújtottak; Külön táblán hívták fel a figyelmet az új, érdekesebb könyvekre. A Vadász utcában gyermekrészleggel bővült a könyvtár. A gyermekkönyvtáros felkereste a környező iskolákat, hírül vitte a gyermekrészleg megnyitását. A gyermekek maguk is készítettek faliújságot. Örömmel vettek részt a legkülönbözőbb pályázatokon melyek a haza szeretetére, a könyv iránti érdeklődésre nevelték őket. A felnőtt részleg dolgozói sem akartak elmaradni a többi kerületi könyvtár mögött, olvasótábor tekintetében, ezért ők is nagyarányú olvasótoborzásba kezdtek 1951-ben, amikor a központ meghirdette ezt a feladatot. Felhasználták e célra a mozik hirdetési lehetőségeit. Szórólapokat vittek szét a környékbeli házakba, plakátokat ragasztottak ki a házak kapualjaiban. Sok lakásba benyitottak, s az ott lakókat hívták a könyvtárba. Rendszeresen tartottak könyvankétokat és hívtak meg népszerű magyar írókat a könyvtárba, ahol alkalma nyílt az írónak olvasóival szót váltani. Egy-egy esetnek visszhangja széles körben hullámzott és sok új olvasót vonzott a könyvtárba. A könyvtárosok a legkülönbözőbb témákból rendeztek kiállításokat, a nagy kiállítási vitrinben. Kísérleteztek társadalmi kezelésű, letéti könyvállomások szervezésével, nem sok sikerrel, mert nagyon nehezen tudták könyveiket visszaszerezni. A könyvtár forgalma : 93
