A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1962
Dr. Remete László: A Fővárosi Szabó Ervin könyvtár történetéből. A Wenckheim-palota megszerzése
A Wenckheim család bérbeadta a palota nagyrészét, elsősorban a reprezentatív termeket, ahol a keresztény községi párt, majd a Friedrich-féle „keresztény ellenzék” ütött tanyát. A klubhelyiséggé változtatott táncterem, díszterem intim sarkaiban folytak a politikai cselszövések és üzletkötések. A klubtagok nemigen vetettek ügyet a palota fényére, a dinom-dánom közepette valakinek kedve kerekedett az egyik finomművű hatalmas tükröt betörni, mások égő szivarjaikat vetették az intarziás padlóra, melyet a parázs sok helyen kiégetett. Egy időben asztalos vert tanyát a díszteremben, az általa okozott kártevésről már könyvtári akta maradt. Az épület más részeit lakás céljaira adták ki, a bérlőket csak röviddel a könyvtár beköltöztetésése előtt lakoltatták ki és így az utolsó években a fővárosnak, mint az új tulajdonosnak, fizették a házbért. Ezekről a bevételekről már a Budapest székes- főváros költségvetései (1929—1930-as évf.) is kötelességszerű pontossággal beszámolnak. 1924-ben hunyt el Wenckheim Krisztina, a tulajdonos. Két esztendő múltán került napirendre a terv, hogy könyvtár számára megvásárolják az épületet. Minek volt köszönhető ez a terv ? Annak-e, hogy a város vezetőiben hirtelen ,,megszólalt a lelkiismeret” ? Annak-e, hogy ezek az emberek, akik a konjunktúra legkedvezőbb éveiben is csak morzsákat vetettek oda a népművelés ügyét szolgáló közművelődési könyvtárhálózat fejlesztésére, legalább a központi gyűjtemény súlyos problémái iránt mutattak váratlan megértést, áldozatkészséget ? Ha a fővárosi könyvtár 1926—1931-es évkönyveinek a Wenckheim palota megszerzésére vonatkozó feljegyzéseit olvassuk, úgy az a benyomásunk támadhat: Riplca Jenő főpolgármester, Sipőcz Jenő polgármester, Folkusházy Lajos alpolgármester és a város- politika irányítását kezében tartó kereszténypárt hírhedt vezére, Wolff Károly, akik, mint látni fogjuk, teljes súlyukkal belevetették magukat a Wenckheim palota megszerzéséért lefolytatott ,,csatá”-ba, valóban a könyvtár, pontosabban annak központja kedvéért szálltak ezúttal síkra. Az intézmény évkönyvei időről-időre visszhangozzák ezeknek az uraknak a kultúra iránti különleges érzékenységét, „bölcs megértését”. Különösnek tűnik azonban előttünk Sipőczék hirtelen adakozókészsége ebben az ügyben, mert az akkori hivatalos statisztikai kimutatások és egyéb források, megnyilatkozások alapján nagyon jól tudjuk, hogy ugyanők, akik 1926 végén váratlanul megnyitották a város kasszáját a könyvtár elhelyezése érdekében, a város nyomorúságára hivatkozva eddig ridegen elzárkóztak a könyvtárügy fejlesztésénél is égetőbb, sürgősebb követelések teljesítése elől. Erre a kézenfekvő összehasonlításra éppen a Wenckheim palota vételét megtárgyaló 1927 március 16-i nagyon is viharos közgyűlésen hívta fel a figyelmet az egyik keresztény ellenzéki városatya, névszerint Kiss Menyhért, akit annál kevésbé lehetett a rendszer ellenségének tekinteni, mert mint szélső nacionalista, irredenta és keresztül — kasul ellenforradalmi érzelmű író és közéleti ember vált ismertté. Kiss Menyhért az alábbiakat jegyezte meg a palotavásár kapcsán: „Amikor nincs munkaalkalom, amikor az emberek százezrei Magyarországon 10 000—12 000 koronás [80—96 filléres] napszámért kénytelenek dolgozni — ha van munkaalkalom, amikor ilyen nagy a munkahiány, mikor mindenkép arra kell törekedni, hogy a most Franciaországból is visszakergetett ipari munkásságot a fővárosban foglalkoztassuk, nekünk, egy hatósági testületnek nem arra kell törekednünk, hogy kész objektumot vegyünk meg és odahelyezzük a könyvtárt, hanem igenis, nem úgy, ahogyan legújabban a Széchényi fürdőnél és más építkezésnél tapasztaltuk —, a legszerényebb keretek mellett a régi Magyarország erkölcsi irányára emlékeztető [?] épületet emeljünk a könyvtárnak” (Fővárosi Közlöny 1927. évf. 676 old.) És ez a szélső jobboldali városatya emlékeztetett arra, hogy a siralmas állapotban levő kórházak helyrehozatalára, a súlyosan beteg városban a kórházi ágyak szaporítására, 84
