A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1962
Tóbiás Áron: Emlékkönyveink a hazai irodalmi emlékkönyvek sorában
ugyan, s áttekintést ad dióhéjban az írókról, méltatásokat éppúgy közölve, mint szemelvényeket műveikből, mégsem töltik be azt a szerepet, amit Móra, illetőleg Kosztolányi kivívtak századunk irodalmában. S jellemző a korabeli kiadói viszonyokra, bár a két író munkáiból sok kiadás készült, díszes sorozatok is, nagy példányszámban, nagy üzleti haszonra kalkulálva — a Révai könyvkiadónak mégsem vágott üzleti elképzeléseibe érdemesebb kötetek összeállítása, az emlékkönyv-irodalom régebbi hagyományaihoz híven. A 40-es években egyszerre két nagyon díszes, impozáns s nagyszabású emlékkönyv is lát napvilágot. Az egyiket a hivatalos Magyarország teszi az irodalom asztalára, a másikat a nem-hivatalos, sőt éppen az ellenzékinek számító. Az egyiket súlyos állami pénzek teszik díszes album-alakúvá, a másikat a XX. század legjelentősebb, polgári haladásért síkraszálló irodalmi vállalkozása: a Nyugat előfizetői érdemesítik rangossá. A két emlékkönyv, mint két szomszéd vár áll, nem egymás mellett, hanem egymással szemben, hiszen az írók, kiknek tiszteletére összegyűltek itt is, ott is az írótársak, mindig szembenálltak egymással: Herczeg Ferenc és Babits Mihály. Herczeg Ferenc 80. születésnapját ünnepli az emlékkönyv, a filozófus és professzor Kornis Gyula szerkeszti a kötetet, a volt miniszterelnök, Bethlen István írja a legjelentősebb tanulmányt benne: A politikus és a publicista címmel. Nyolcvankét nagyalakú fényképtábla teszi még mozgalmasabbá a Horthy-korszak hivatalos ,,írófejedelmének” életpályáját, s a könyvészet bibliográfiája nem csak könyveket, hanem folyóirat- és napilap-cikkeket is magában foglal, valamint a külföldön megjelent könyvek teljes jegyzékét. A Babits Emlékkönyv írók, költők, esszéisták tisztelgése s tiszteletadása a halott Babits Mihály előtt, aki a polgári irodalom vezéralakja, a Baumgarten-díj kurátora volt, mely alapítvány jutalmazottjaival sok tekintetben a magyar irodalom fejlődésének útját jelentette. Az Emlékkönyv szerkesztését Illyés Gyula vállalta, ha ugyan külön vállalni kellett e tiszteletadásnak szánt, gyászoló fájdalmakból álló emberi emlékművet. A könyv fejezetei: A Mű, A Szellem, A Művész, Az Ember, Az utolsó napok — mindmegannyi alkalom az élő irodalom legjobbjai számára, hogy önnön fájdalmukban, Babits Mihályra emlékezve, számvetést adjanak saját pályafutásukról is. Az írók tiszteletdíjukat és a kiadó jövedelmét Babits Mihály síremlékére ajánlották fel — nem rajtuk múlt, hogy e síremlék felállítására csak közel másfél évtized után került sor, Ferenczy Béni szobrával, s az egykori szerkesztő Illyés Gyula avató-beszédével. A felszabadulás utáni időszak emlékkönyvei más vonatkozásúak, mint az eddig megismertek. Már 1945-ben arra gondoltak a szabadságukra éppen ráeszmélt írók, hogy szimbolikusan, de a valóságban is méltó emléket kellene állítani a felszabadulást már meg nem élt, váratlanul elhunyt nagy író, aki a magyar prózaírás vezéralakjának számít, Móricz Zsigmondnak. A kötet címe is szimbolikus, s méltó jelszót visel magában: Móricz Zsigmond ébresztése. A kötetet Darvas József szerkesztette, s írói, emlékezői sorában vagy húsz kiválóság szerepel. Valamennyi közreműködő, még csak nem is összebeszélve előzőén, nem annyira hátrafelé tekintett, miközben azért sokmindent mondottak el Móricz életéről, a nagy író személyét iránytűnek használva, a jövő útjait, lehetőségeit kutatták, az új magyar próza útját, általában a demokratikus magyar irodalom kibontakoztatásának, felvirágoztatásának nagyszerű távlatait. Ha van emlékkönyv, mely nem csak művészi, emberi, irodalmi módon oldja meg feladatát, hanem egyben társadalmi tett is s mint ilyen, társadalmi visszhangra akar találni, a Móricz Zsigmond ürügyén megszólaló magyar írók könyve ez, Móricz Zsigmond ébresztése egyben az új irodalom ébresztése is. 1947-ben két érdekes, inkább az irodalom belső életének eseményeire figyelő irodalmároknak, mint sem a széles nagyközönségnek készülő emlékkönyv látott napvilágot kis példányszámban, alig félszáz oldal terjedelemben, de gondos ízléssel s mértékkel megszerkesztve. Az esztendő március 21. napján Kassák Lajos 60. születésnapjára, október 178
