A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1962
Nyilas Márta: A Budapest Gyűjtemény egy 18. századi antiklerikális almanachjáról
A BUDAPEST GYŰJTEMÉNY EGY 18. SZÁZADI ANTIKLERIKALE ALMANACHJARÓL A könyvtárunkban — В 058/36 helyszámon — nyilvántartott „Almanach der Heiligen” c. antiklerikális munka első pillantásra egyházi kiadványnak látszik. Szentek metszetei díszítik, egyházi szerzőkből idéz, ájtatos énekek kottáit találjuk benne stb. Az impressum szerint Rómában nyomták „felsőbb engedéllyel” — „Mit Erlaubnis der Obern ?” ez a kis kérdőjel utal csak a címlapon arra, hogy talán mégsem „kegyes” munkával van dolgunk. Az előszóban azonban elmondja már a szerző, hogy a kötet célja: leleplezni a szentek legendái szerzőinek bárgyúságát, kifigurázni a legendákban szereplő csodákat és ezzel megutáltatni a „kegyes olvasmányokat”, — ugyanúgy, ahogy Cervantes annak idején a lovagregény paródiájával tette nevetségessé ezt a műfajt. A kis kötet névtelenül jelent meg. Nyilvánvaló azonban, hogy a szerző Heinrich Gottfried Bretschneider (1739—1810) cs. és kir. udvari tanácsos, aki 1778-tól 1783-ig a budai egyetem könyvtárosa volt. Az Almanach der Heiligen-t Bretschneider életrajzírói1 és az életrajzi lexikonok számos névtelenül megjelent müvei között sorolják fel. A Wurz- bach Biogr. Lexikon szerint első kiadása 1788-ban jelent meg Bécsben, Linger szerint, s ez a valószínűbb — Berlinben — második kiadása 1816-ban Lipcsében. A Brockhaus lexikon 1894-i kiadása szerint a könyvecske II. József ösztönzésére készült. Bretschneider 1776-ban kerületi főnök volt Versecen. A temesi bánság visszacsatolása idején barátkozott össze Niczky Kristóf kir. biztossal, a későbbi helytartótanácsi elnökkel és a gróf meghívására került a budai könyvtárba. Bretschneider lelkes szabadkőműves volt, maró gúnnyal támadott mindent, amit tudománytalannak, észszerűtlennek tartott. Dühödt ellenfele volt a klérusnak, elsősorban a jezsuitáknak. Racionalista szemlélete a kor szentimentálizmusát sem viselte el, — Goethe Wertherének történetéről rémballadát írt vásári énekes számára. Feladata lett volna Budán a német felvilágosodás szellemének terjesztése és így természetesen ellentétbe került az egyetem tanáraival, számos volt jezsuitával, akik a rend feloszlatása után csak névleg léptek ki abból. Bretschneider támadta az egyetem és a könyvtár jezsuita szellemét, de a harcban alulmaradt. Távoznia kellett Budáról — a lembergi egyetem könyvtárába helyezték. Az ismertetett almanach első, szent Istvánról szóló részlete is ezekkel az ellentétekkel függ össze. Tulajdonképpen nem is szent Istvánról van itt szó, hanem egy vendége köré szőtt legendáról. A szerző a volt jezsuita Katona István és Pray György „tudományos” működését pellengérezi ki. Szószerint idézi Katona István 1779-ben megjelent História critica reg. Hung, kötetéből (I. p. 189.) azt a részletet, amelyben a jezsúita történész tényként közli („factum est”), hogy István rá akarta bírni szent Gunthert, hogy aszta1 Historische und lit. Unterhaltungen hersg. v. Prof. Meusel, Erlangen 1816. — Linger: Denkwürdigkeiten aus dem Leben des H. G. v. Bretschneider. Wien. 1892. 172
