A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1962
Barta Andrásné: A gyermek a szabadpolcos könyvtárban
alapvető feladatként hangsúlyozzuk a reference-könyvtáros aktív közreműködését a szabadpolcnál; gyermekolvasók körében ez méginkább elengedhetetlen követelmény. Csak így küszöbölhető ki a könyvválasztással járó számtalan hibalehetőség, így érvényesülhet a gyermekkönyvtáros pedagógiai szerepe a gyermekek nevelésében, célirányos olvasásra szoktatásában. A könyvanyag csoportosítása már tulajdonképpen az állományfeltárás egyik módja. Két megoldás lehetséges. Szétválaszthatjuk a szépirodalmi és ismeretterjesztő műveket, vagy pedig témaszerinti tagolást alkalmazhatunk, és ekkor az egy témakörbe tartozó szépirodalmi és ismeretterjesztő könyvek egy polcra kerülnek. A könyveket feltétlenül úgy kell csoportosítani, hogy átlagos képességű gyermek is megfelelő magyarázat után eligazodjék a polcok között. Az alábbiakban a 2. számú gyermekkönyvtár gyakorlatából indulunk ki vizsgálatainkban. A könyvtárban eleinte — az általános gyakorlat szerint — a 18-as felosztás alábbi sorrendjében csoportosítottuk a könyveket: Szépirodalom, Képeskönyvek Meséskönyvek Állattörténetek Gyermekvilág, úttörőélet Mondák, regék, történelmi regények Kalandos történetek Híres emberek Költemények Kis színház, bábjáték Válogatás a felnőttek irodalmából Ismeretterjesztő irodalom 0—2 Tájékozódjunk a tudományok világában 3 Ifjúsági mozgalom 4 Tanuljunk nyelveket 5 Búvárkodás a természet birodalmában 6 A technika vívmányai 7 Művészet, játék, sport 8 írókról, könyvekről 9 Hazánkról és a nagyvilágról Csakhamar kitűnt, hogy a szakcsoportok sorrendjéhez való ragaszkodás nem volt szerencsés. Az ismeretterjesztő könyvek egy sarokba kerültek, s más fontos szakcsoportok is például a költemények, a sorrendi raktározás miatt erősen háttérbe szorultak. Figyelembe kellett tehát vennünk a felnőtt és gyermek szabadpolc közti lényeges különbséget, azt, hogy amíg felnőtt könyvtárban az állománynak csak egyrészét helyezik tervszerű válogatással szabadpolcra, s az olvasó ízlésének befolyásolása már ezzel kezdetét veszi, addig a gyermekkönyvtárban a teljes könyvanyag (egy elenyésző hányad kivételével) áll szabadpolcon a gyermekek rendelkezésére, tehát irányításuknak a megfelelő csoportosításban, egyes szakcsoportok külön kiemelésében, előtérbehelyezésében is kifejezésre kell jutnia. Meg kellett tehát bontanunk a szakrendi elhelyezés menetét. így került az ismeret- terjesztő könyvek egy része a terem közepén álló bölcsőre, és hozzáférhetőbb polcon helyeztük el a verseket, színdarabokat is. Ez az átcsoportosítás — amely lényegében kiemelést jelentett — nagymértékben fellendítette az előtérbe állított ismeretterjesztő anyag forgalmát. Erre a későbbiekben visszatérünk. A szabadpolc lehetővé teszi, hogy a gyermekolvasók jobban megismerjék a könyveket. Amíg a zártpolc melletti könyvajánlás módszerével dolgoztunk, a javasolt könyvekbe betekintettek ugyan az olvasók, de közelebbi ismerkedés a könyvvel nem történhetett. A szabadpolcrendszer mellett azonban ez a közelebbi kapcsolat szükségszerűen kialakul, hiszen a gyerekek, miközben az érdeklődésüknek megfelelő könyvet keresik, a kézbekerülő könyvekbe belelapoznak, olvasgatják. Ezért sokkal több időt töltenek a szabadpolcos könyvtárban. S ezért nagyobb jelentőségű itt az olvasóterem, amelyet a könyvvel ismerkedő gyermekek gyakrabban vesznek igénybe. 122
