A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1962

Dr. Remete László: A Fővárosi Szabó Ervin könyvtár történetéből. A Wenckheim-palota megszerzése

itt van a Fővárosi Könyvtár igazgatójának jelentése, amely úgy látszik Bedő bizottsági tag úr figyelmét elkerülte, mikor az iratokat megnézte (Zaj, Közbeszólások: Talán nem volt közte).. . Én az iratokból veszem most ki, méltóz- tatik látni, nem mentem vissza a hivatalomba érte... Nem ceruzajegyzet, gépírásos jelentés” (Főv. Közi. 1927. évf. 675. old.).

E cirkuszi bűvészre emlékeztető bevezetés után a tanácsnok elővette és felolvasta az ezúttal „szakértői vélemény”-ként szerepeltetett megtévesztő, Enyvvári-féle jelentést (itt bizonyosodott be újólag Folkusházy állításának valótlan volta : csak egyetlen,,szakértő”-t tudtak produkálni, az is egy tőlük függő hivatalnok volt). Nem csoda, hogy —, mint ezt a jegyzőkönyv megörökítette —, a felolvasást „nagy zaj”-jal fogadta a baloldal. Hogy mit kiabáltak, ezt nem tudjuk, de azt mi is láttuk, hogy Enyvvári egyetlen gépelt oldalra terjedő írásában az akkor reklamált értékbecslésről szó sem volt, helyette az első pillantásra szofizmaként hangzó megállapítással végződött a jelentés, mely szerint

„hasonló épületnek megfelelő helyen való felépítése ma a lehetetlenséggel volna határos”.

Mintha legalábbis hasonló épületre, éppen egy grófi palotára lett volna leginkább szüksége a könyvtárnak.

Az 1927. március 16-i közgyűlésen azonban az ellenzéki városatyák egy része nem tért simán napirendre a kérdés felett és részben Friedrich gyorsan visszavont, de találó megállapításaira utalva hevesen vitatta, hogy a palota megfelelő lenne a könyvtár elhelyezésére. Ezzel kapcsolatban különleges nyomatékkai emelték ki, hogy az épület ilyen célokra való átalakítása, (mellyel alább foglalkozunk), előreláthatóan ugyanakkora összegbe fog kerülni, mint maga a palota. A sorsdöntő közgyűlésen a város vezetői még változatlan következetességgel bizonygatták, hogy az épület megfelel a célnak. Döntő pillanatokról volt szó ekkor, hiszen ezen a közgyűlésen szavaztak a vételről. Utóbb azonban már a városi körök sem tartották oly fontosnak, hogy erőnek-erejével, egyértelműen bizonyítsák: a könyvtár elhelyezése számára éppen a Wenckheim palota a legalkalmasabb. Ellenkezőleg, a közgyűlési jóváhagyás birtokában már bizonyos beismerésekkel is találkozhatunk, melyek szerint mégsem ez az épület a legideálisabb hajlék a könyvtár számára.

Egy, a fővárosi könyvtár birtokában levő 1927. április 28-i iratból („Wenckheim palota iratai” 5. sz.)következtethetünk arra, hogy a polgármesteri hivatal és a könyvtárigazgató kölcsönösen egymásnak tettek szemrehányást, mert a valóságosnál sokkal kedvezőbb színben tüntették fel az épület könyvtári célokra való alkalmasságát. A szóban forgó dokumentum: a könyvtárigazgató véleményezése egy a polgármesteri hivataltól hozzáküldött iratról, melyben Steinhardt Antal volt bizottsági tag nyomatékos kifogásokat emelt a palotavétel ellen. Ebben a befelé, a városvezetőség felé szánt véleményezésben Enyvvári Jenő könyvtárigazgató már sokkal őszintébben szól a palotáról, mint sokszor idézett és a Fővárosi Közlönyben kétszer is kinyomtatott első jelentésében:

„Mikor a Tanács a palota megvétele előtt szakvéleményt kért tőlem, napokig ezzel a kérdéssel foglalkoztam... A palota megfelelő átalakítása, miként azt 1926. november 27-én kelt szakvéleményemben is hangsúlyoztam, múlhatatlanul szükséges. Hogy a palota megfelelő átalakítás után sem válhatik olyanná, mintha egyenesen könyvtári célokra a legmodernebbül épült volna, az az első pillanatra világos volt előttem...”

Az idézett beállítással szemben, mint láttuk, az eredeti jelentés a lehető legkedvezőbb képet festette az épület könyvtári célokra való alkalmasságáról, a „szakvéleményben” csak egészen futólagos utalás van az ezúttal már „múlhatatlanul szükséges”-nek minősített átalakításokra, és az első jelentésben szó sem volt arról, hogy az épület még az átalakítások után sem lesz ideális hajlékává a könyvtárnak.

96