A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1961
Szelestey Gyuláné: Könyvtáros továbbképzés könyvtárunkban
könyvtárosképzésre vonatkozó álláspontját a hivatalos fővárosi fórumokkal, mindenekelőtt Vázsonyi Vilmosékkal szemben. 1918-ban az Értesítőben Braun Róbert cikke foglalkozik Szabó Ervinnek a könyvtárosképzésre vonatkozó nézeteivel, amelyek a gyakornokképzésnél sokkal általánosabbak voltak és kiterjedtek a könyvtáros továbbképzés számos területére is. Szabó Ervin könyvtárügyi koncepciói, ezen belül a könyvtárosképzés és továbbképzés problémái csak a Tanácsköztársaság idején kerültek a megvalósulás küszöbére. Az ekkor napirendre kerülő kulturális forradalom, amely milliók kulturális felemelkedését tűzte ki céljául, alkalmas talajt biztosított volna a széleskörű könyvtárosképzés megvalósítására. Szabó Ervin mellett mint munkatársak és tanítványok olyan könyvtárosok nőttek fel, akik alkalmasak voltak a szocialista könyvtárosok nevelésére. Solti Andrásné Szigeti Gabriella, Madzsar József, Dienes László, Kőhalmi Béla, Braun Róbert, Pikier Blanka és sok másokra várt volna ez a szerep. Ezeket a kiváló könyvtárosokat azonban az ellenforradalom idején eltávolították. Szabó Ervin szellemében indul meg Braun Róbert vezetése alatt 1919 júniusában egy könyvtárosi tanfolyam, melynek hallgatói szakmai és politikai oktatásban részesülnek, kiegészítve még a polgári forradalom alatt elkezdődött ideológiai előadássorozatot. Érdemes megemlíteni, hogy ekkor bevezették a könyvtárostovábbképzés egyik formájaként, hogy a fiatalabb könyvtári alkalmazottak minden hónap elején benyújtották előző havi olvasmányaik jegyzékét. A Horthy-rendszer könyvtárpolitikája merőben ellentétes volt a Szabó Ervin-ével. Kiélezte a különbséget a központi könyvtár és a „fiókok” között. Lebecsülte a fiókmunkát. Könyvtárosképzésről — még a központ dolgozói számára is — keveset tudunk. Egészében a keresztény kurzus ideológiáját szolgálta. Nem igényeltek magas színvonalú könyvtári munkát a hálózatban. Szerencsére akadtak közöttük számosán olyanok, akik egyéni adottságuknál fogva, és a könyvtárügy iránti szeretetük révén váltak hivatásos könyvtárosokká. Szervezett könyvtárosképzéssel a Horthy-rendszer alatt csak 1937-ben találkozunk az évkönyvek tanúsága szerint. Ez évi Értesítő számol be arról a könyvtárosi tanfolyamról, amit nem is a könyvtár, hanem a Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete rendezett. Az összesen 2 hónapos tanfolyam elméleti előadásokból és 2 hetes gyakorlati képzésből állott a rendelő, osztályozó, katalogizáló és kölcsönző osztályon. A tanfolyam vizsgával zárult, és mindössze 10 gyakornok végezte el, kizárólag központi dolgozók. Ugyanez év végén szerveztek még egy tanfolyamot, valamivel hosszabb idővel, de kevesebb résztvevővel. A tematikát a könyvnyomtatás történetével bővítették ki. 1938-ban összesen 2 könyvtáros szerzett ebből képesítő bizonyítványt. Ettől kezdve a felszabadulásig a könyvtárosképzés terén újabb próbálkozás nem történt. II. Felszabadulás utáni könyvtárosképzésünk Szabó Ervin könyvtárügyi koncepcióit, amelyeket a Tanácsköztársaság nem tudott megvalósítani a felszabadulás után, a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár megtisztelő örökségül vállalta, és kezdettől fogva mindmáig, minden erejével törekszik megvalósításukra. A könyvtár munkájának szocialista tartalommal való megtöltése, egyes — a felszabadulás után már meg nem felelő, reakciós világnézetű — könyvtárosok felcserélése új káderekkel, de különösen a kialakuló kulturális forradalom rohamosan növekvő számú új könyvtárosra vonatkozó igénye — minden eddiginél szélesebb könyvtárosképzést követelt. Olyan könyvtárosokra volt szükség, akik hajlandók voltak a szocialista könyvtárügy vitelére, a szocialista Magyarország felépítéséhez közvetve segítséget nyújtani. Ez nem ment minden zökkenő nélkül. Az új könyvtárosok egy része szakmai tudás nélkül és olykor nem kielégítő általános műveltséggel kezdte el nehéz munkáját. Ezeket tanítani, nevelni kellett, 225
