A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1961
Dr. Remete László: A fővárosi könyvtár előtörténetéből
Az esetleg háborgó lelkiismeretek megnyugtatására a bizottság azt is konstatálja, hogy az Egyetemi Könyvtár is nyilvános közkönyvtár, a könyvek ott is hozzáférhetők lesznek. — Ami az elheverő városi kötelespéldányokat illeti, itt további vizsgálatot javasoltak. Mint látjuk, a bizottság sommásan akarta elintézni a városi könyvtár ügyét, az ítélet elhamarkodottságára abból is következtethetünk, hogy a Frank-Könyvtárt összetételénél fogva is alkalmatlannak találták a célra. A bizottság szerint ez „nagyobbrészt jogi és itt is inkább kút- forrási” anyag és az még annak is ellentmond, amit Toldy Ferenc 13 évvel korábban írt. Toldy ugyanis, mint láttuk 1861-ben a Frank-Könyvtárt így jellemezte: „Legnagyobbrészt klasszicus literaturából, jog és történeti munkákból áll”. A városi tanácsnak úgylátszik kapóra jött a javaslat és jóváhagyással terjesztette ezt a közgyűlés elé. Az 1874. április 8-iki közgyűlésen azonban még elég nagy számban ellenezték a javaslatot, további vizsgálatot kívántak. A városi könyvtár gondolatát nem ejtették el és indítványozták, hogy a Frank- Könyvtárat egyelőre a főváros statisztikai hivatalában helyezzék el. — Itt kapcsolódik először össze a Frank-Könyvtár és a statisztikai hivatali könyvtár története. — A közgyűlés emellett azt az eshetőséget is latolgatta, hogy az Egyetemi Könyvtár talán új, tágasabb otthonában mégis hajlandó lenne a régi állapotnak megfelelően őrizni Pest város, most már Budapest főváros Frank-Könyvtárát, míg létrejön a fővárosi könyvtár. — Ezért arra is utasítást adott, kérdezze meg a tanács, van-e lehetőség a tulajdonjog fenntartására. Emellett arra is gondoltak, hogy a város valamelyik intézményébe szállítják át a gyűjteményt, de ez a terv elesett. Az átirat el is ment az Egyetemi Könyvtárhoz. — A válasz egyértelmű és határozott volt. Horváth Árpád igazgató ugyanis ezt hozta a tanács tudomására: „...hivatalos kötelességemnek tartom kijelenteni, hogy az említett könyvtárnak az új könyvtárban eszközlendő további ideiglenes kezelése saját Egyetemi Könyvtárunk érdekeivel merőben ellenkezik... A leggyengédebben szólva a drága pénznek s a még drágább időnek bűnös pazarlása fogna lenni...” Horváth Árpádnak az egyetemi tanács által is támogatott május 15-iki átirata tehát válaszút elé állította a tanácsot; az Egyetemi Könyvtár építése befejezéséhez közeledik, döntést sürget, vagy elviszik, vagy odaajándékozzák a könyvtárat. — A hatóságok most már újabb nyomatékos érvet kapnak ahhoz, hogy szabaduljanak a könyvtáralapítás gondjától. Még egy aggodalmuk volt: nem jelentkeznek-e Frank örökösei, nem zúdítanak-e pereket a nyakukba a hűtlen sáfárkodás miatt. — A város jogügyi bizottmánya szeptember 14-iki véleményezésével igyekezett ezeket az aggodalmakat is eloszlatni: „A végrendelet második pontja meghatározza ugyan a hagyományozás célját, de anélkül, hogy a főváros kötelességévé tétetnék a hagyományt csupán ezen és nem más célra fordítani és ezért a végrendelet megállapítása nem bír a meghatározás (módus) kellékével... meggyőződésünk szerint az örökösöknek semmi- némű igény formálására jogalapjuk nincsen...” Elhárult tehát a legfőbbnek tekintett akadály is az elől, hogy szabaduljanak a gondtól. Most már sokoldalú indokolással kerülhetett a közgyűlés elé a javaslat és 1875. március 11-én a főváros közgyűlése 209/875 szám alatt meg is hozta „históriai értékű” döntését: „...tekintve, hogy a főváros jelenlegi pénzhiánya közt sem könyvtári épületet nem emeltethet, sem a Frank-féle gyűjteménynek könyvtárrá kiegészítésére és folytonos gyarapítására szükséges összegeket e célra nem folyósíthatja, tekintve hogy ... a kérdés végleges megoldása ... további halasztást nem tűr, a Frank-féle könyvtárt a pesti magyar tudományegyetem könyvtárának adományozni határozza el azon oknál fogva is, minthogy az elidegenítés által eredeti rendeltetésétől különben sem vonatik el”. 6* -39 83
