A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1961
Halottaink
HALOTTAINK IPOLGÁR ERZSÉBETI Nehéz, küzdelmes élete szép példája az emberi magatartásnak, hűségnek, amely őt kulturális hivatásához és eszméjéhez, a kommunista mozgalomhoz fűzte. Mennyi nélkülözés, szegénység, családi gond felhőzte be ifjú éveit! A fiatal leány hiába szeretett volna tanulni, 14 éves korában már iparművészeti műhelyben, majd papírgyárban volt munkásnő. Az egyre tűrhetetlenebb szorongatású élet juttatta el a munkásmozgalomhoz már 18 éves korában. 1944-ben Auschwitzba hurcolták; ebben az évben édesanyját ugyanott pusztították el. Erzsi hazatérte után nyomban bekapcsolódott az új élet építésébe. 1948-ig egy varrodában dolgozott, azután aSZOT-nál. 1951-ben került könyvtárunkhoz. Először a Mester utcában dolgozott, majd a kispesti területi könyvtár vezetője lett. Ezt követően előbb a központ módszertani, majd bibliográfiai osztályán tevékenykedett. Szorgalom, becsület, lelkiismeretesség jellemezték. Élete utolsó három évében — már súlyos betegen — a pártfőiskolai könyvtár vezetőjeként és az OSZK nyilvános szolgálatának munkatársaként dolgozott. Emlékét kegyelettel őrizzük. I SÁROSI ISTVÁNNÉ I Negyvenhárom évet töltött el könyvtárunkban, ahol még Szabó Ervin munktársaként kezdett dolgozni és élete végéig munkájában példaképének tekintette őt. Mélységes emberségére, a haladó eszmék iránti fogékonyságára jellemző a fehér terror kezdetén tanúsított magatartása. 1919 nyarán-őszén a Fővárosi Könyvtár számos dolgozóját vetette börtönbe az ellenforradalom. Sárosi Istvánná egy pillanatig sem fordított hátat régi munkatársainak, vigasztalta, bátorította őket s otthonába nem egyszer vendégül hívta a börtönből szabadultakat. Lelkiismeretessége, szorgalma szinte határtalan volt. Súlyos betegsége utolsó szakaszában is még felkelt, leküzdve a nagy fájdalmakat, bement a könyvtárba, hogy segítsen, hogy hasznossá tegye magát. I SCHEIBER MÁRIA | Jó felkészültségű könyvtáros, nagytudású művészettörténész volt. Vannak emberek, akik túlélik a barátok, munkatársak emlékezetében a szűkre szabott élet határait. Ilyen volt Scheiber Mária is. Aki értékelte nagy tudását, becsülte egyenes őszin5 A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Évkönyve IX. 1961. — 65
