A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1961
Szelestey Gyuláné: Könyvtáros továbbképzés könyvtárunkban
KÖNYVTÁROS TOVÁBBKÉPZÉS KÖNYVTÁRUNKBAN Szakmai oktatásunk központi célkitűzése: szocialista könyvtárosokat nevelni. Olyan könyvtárosokat, akik számára könyvtárosnak lenni hivatás, akik tudatában vannak, hogy munkájukkal elősegítik szocialista hazánk felemelkedését; hogy nap- mint nap lehetőségük van támogatni a párt és a kormány célkitűzéseit hatalmas olvasótáboruk nevelése révén. Szocialista könyvtárosnak lenni tehát nem könnyű feladat. Szüntelenül és sokat kell tanulnia; meg kell állnia helyét szakmai, ideológiai, politikai és kulturális téren, hogy hozzáforduló olvasóit tanáccsal, útbaigazítással segítse szocialista fejlődésében. Méltóvá lenni a könyvekhez, a könyvtárosi hivatáshoz: ennek az érzésnek kell élnie minden könyvtárosban. Ebben rejlik munkája szépsége, élménye, amely elreteszeli az egyhangúság, a belefáradás, a közöny útját. I. A szabóervini rendszeres könyvtárosképzés és felszámolása a Horthy- időszakban Magyarországon az intézményesített könyvtárosképzés előfutára Szabó Ervin volt. Szabó Ervin a jövő könyvtárosainak, a gyakornokoknak képzését tartotta elsőrendű feladatának. A Szabó Ervin vezette Városi Könyvtár 1912-től alkalmazott gyakornokokat, 14—16 éves fiúkat és lányokat, akik 3 évi gyakorlat, tanulás és a gyakornoki vizsga letétele után lettek csak könyvtárosok, s ha közben leérettségiztek, „könyvtártisztek”. 3 éven keresztül naponta reggel 8—fél 9-ig folyt az elméleti oktatás, 3 tárgykörben: 1. A budapesti könyvtárak és a Városi Könyvtár szervezete. 2. A könyv útja a beérkezéstől az olvasóig. 3. Az osztályozás, szakozás ismertetése. Ezenkívül foglalkoztak a könyvtárosok irodalommal, földrajzzal, történelemmel és könyvtártörténettel. A könyv nyomát követve minden gyakornok 3—3 hónapot töltött gyakorlati munkában egy-egy osztályon. Kölcsönző-szolgálatba csak az mehetett, aki minden helyen megfelelt. Előmenetelt csak az a gyakornok remélhetett, aki a 3 év alatt jól dolgozott és a vizsgán könyvtári ismereteiről pontosan számot adott. Könyvtári pályáját mindenki „népkönyvtárban” (könyvtárfiókban) kezdte. Ehhez ragaszkodott Szabó Ervin, mert azt tartotta, hogy ;tt jut közelebb az emberekhez és itt ismeri meg az általános könyvtári állományt. Egyes beosztottjaival közigazgatási és levéltári stúdiumokat is végeztetett. A Fővárosi Könyvtár 1910. évi Értesítője arról ad hírt, hogy Szabó Ervint nagymértékben érdekelte az akkori Németország könyvtárosnőinek továbbképzése is. 1914-ben beszámol az Értesítő arról is, hogy Szabó Ervin megvédte a szakvizsgával végződő kötelező 224
