A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1961
Bikácsi Lászlóné: Olvasószolgálat a gyermekkönyvtárakba
szerepük van a hazafiságra való nevelés, történelmi múltunk, a fasizmus elleni harc megismertetése szempontjából. A legnépszerűbb könyvek jegyzékén a fantáziát fejlesztő kalandos történetek mellett a történelmi regények vezetnek. Fokozottabban kell tehát ezzel az állomány résszel törődnünk, ha nem akarjuk, hogy az állomány és a forgalom aránytalansága még tovább növekedjen. Az életrajzok és versek igénybevétele feltűnően alacsony. Vizsgálat nélkül is jól tudjuk, hogy ez az állományrész szegényes, hiányos, de fel kell hívnunk a könyvtárosok figyelmét a meglevő anyag jobb kihasználására. A versolvasás megszerettetéséért sokat tehet a gyermek- könyvtár dolgozója. Több könyvtár, köztük elsősorban a 24-es, rendszeresen tartott a gyermekek számára verselőadásokat, verses-mesedélutánokat. De nemcsak csoportos foglalkozásokkal, hanem a szép, tartalmas verseskönyvek kiállításával, a katalógus jobb felhasználásával, bibliográfiák készítésével kell ezen a téren az olvasószolgálatot megjavítani. A serdülők számára összeválogatott könyvanyag sok gondot okoz könyvtárainkban. A jelenlegi válogatás nem olyan vonzó, hogy ennek az állománycsoportnak kielégítő lehessen a forgalma. Általában az állomány fejlesztésében túl alacsonyra szabtuk a mércét, mintha csak félni kellene a 13—15 éves gyermekek kezébe adni a magyar és világirodalom több — már egészen fiatal korban is igényelt alkotását. Zsivova Z. Sz. a Moszkvai Állami Könyvtártudományi Intézet munkatársa, a pedagógiai tudományok kandidátusa alábbi megállapításai is alátámasztják a mi hibánkat. „A gyermekirodalom szovjet ajánló bibliográfiájának eredményeit elemezve alá kell húzni, hogy nem határolja el az iskolások számára kiválasztandó könyveket a gyermek- irodalom kereteivel, hanem széles körben bevonja a gyermekek olvasásába az orosz és világ- irodalom klasszikusainak műveit, a szovjet és a jelenlegi haladó külföldi írók „felnőtt” irodalmának legjobb termését.” (Id. mű) Me Colvin: A közművelődési könyvtárak gyermekrészlegei c. könyvében szintén hangsúlyozza, hogy a serdülők számára a gyermekkönyvtár állománya sok olyan könyvet tartalmazzon, amely a felnőttek könyvtárában is megvan. Ezzel a kérdéssel függ össze az olvasók megtartása is. Felmérésünkből tudjuk, hogy míg az olvasók létszáma 13 éves korig egyenletesen emelkedik, 14 éves korban csökken. Ennek nemcsak az az oka, hogy ebben a korban sok helyen már átirányítják őket a felnőttek részlegébe, hanem az előbb említett probléma — a könyvállomány fejlesztésénél tanúsított szűkkeblüségünk is. Nem csoda, ha a 14 évesek létszáma csökken az aktív olvasók között. A könyvállomány szélesebb skálájú összetételét igénylik ebben a korban már a gyermekek és nagyon helytelen, ha érdeklődési körüket keretekbe kívánjuk szorítani. A serdülővel beszélgetni kell a könyvről, nem eltiltani az olvasástól. Ha a fiatal olvasó bizalmát a könyvtáros megnyeri, az legközelebb már elfogadja tanácsait. A véleménykutató ívek tanúsága szerint is bőven szerepelnek a gyermekek otthoni „legkedvesebb” könyvei között azok a klasszikusok, melyeket mi kirekesztünk a gyermek- könyvtárból, azzal a meggondolással, hogy még nem érti meg teljesen, majd elolvassa ezeket a műveket, ha felnőttek könyvtárát látogatja. Ilyenek voltak többek között Gorkij : Életem, Móra: Aranykoporsó, Hugó: Nyomorultak, Solohov: Emberi sors stb. A 13—14 éves lányok körében sokak szerint csaknem törvényszerű a leányregények iránti nosztalgia. Ezt a feltevést a könyvtárakban gyűjtött anyag nem erősíti meg. Sőt, a véleménykutatások során is ezek a fejlődő lányok inkább a klasszikus irodalom kedvelését árulták el. Mint legkedvesebb könyveiket említik pl. Petőfi összes verseit, Móra Aranykoporsóját, van aki Jókait vallja magáénak. Egy 14 éves leány az alábbiakat sorolta fel otthoni legkedvesebb könyvei gyanánt: „Ha a világon mindenki ilyen volna”, „Rózsa Sándor a lovát ugratja”, „Á három testőr”. Az a feltevésünk, hogy a lányregények nagydobra vert igénye sokszor jobban él a könyvtárosokban, mint magukban az olvasókban. Az igaz, hogy a lányok sokkal inkább szeretik az érzelmekben gazdag műveket, de ha az olvasnivaló színvonalas, nem kifogásolják azt sem, ha alig van lány-szereplője. (Pl. Molnár: Pál utcai fiúk). A lányregények csoportját kiemelni és előtérbe állítani akár az állományban, akár a kata12 179
