A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1961
G. Ballagi Ágnes: A szovjet szépirodalom forgalma a XXII. kongresszus időszakában
A SZOVJET SZÉPIRODALOM FORGALMA A XXII. KONGRESSZUS IDŐSZAKÁBAN Ha végigtekintünk az elmúlt évek könyvtári statisztikáin, évi jelentéseken és a reprezentatív felméréseken egyaránt, örömmel kell tapasztalnunk azt az egészséges fejlődést, amely az olvasók érdeklődési körének alakulásában végbement. Tükrözi ezt az ismeretterjesztő irodalom forgalmának növekedése, de a szépirodalmon belül az arányok megváltozása is. Az emberek mindinkább a mai problémák felé fordulnak, a fejlődés útját, perspektíváját és módjait kutatják, — ez az élő irodalom, így többek között a szovjet irodalom növekvő olvasottságában fejeződik ki leginkább. Ez a könyvtárainkban tapasztalható jelenség szoros összefüggésben és kölcsönhatásban áll egész országunk társadalmi, politikai és kulturális arculatának változásával. E tény a közművelődési könyvtárosokra felelősséget, feladatokat ró. Az irodalom nevelő és oktató hatását úgy kell felhasználniok, hogy a kézbeadott könyvekkel konkrét segítséget adjanak az olvasóknak mind érzelmi, mind gyakorlati életük problémáinak megoldásához. Különös aktualitást biztosított a mai problémákkal foglalkozó könyvek ajánlása szempontjából a Szovjetunió Kommunista Pártja XXII. kongresszusa. A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár hálózata ez alkalomra felkészült, hogy a szovjet könyvek forgalmát ne csak növelje, hanem hatását is fokozza és azt is megvizsgálja, kik ez irodalom olvasói. A szovjet irodalom olvasottsága A jelenlegi helyzet megértéséhez rövid visszapillantást kell végeznünk. A szovjet irodalom szeretetének és értékelésének hagyományai vannak már az ellenforradalmi korszak idejéből. Több szovjet regényt haladó magyar kiadók is megjelentettek, más magyarnyelvű kiadásokat külföldről (Csehszlovákiából, Franciaországból stb.) hoztak be; e könyveknek mind a munkásosztály, mind a haladó értelmiség körében nagy sikerük volt. A felszabadulás után természetesen ez az érdeklődés szabadon tört elő, és egyre szélesebb körben terjedt. Ebben a fejlődésben bizonyos megállást idéztek elő a helytelen kiadói polit ka és irodalom- kritikánk fogyatékosságai, amelyek lehetővé tették, hogy művészi színvonal tekintetében nem megfelelő művek kerültek előtérbe, sokszor pedig értékek sikkadtak el. Ennek következtében a külföldi és hazai polgári irodalmon nevelkedett olvasóközönség gyakran gátolta a haladás irányában álló, a realizmust, a szocialista eszmeiséget értékelő ízlés kialakulását. Olyan előítéletek születtek, amelyeket az ellenség igyekezett politikailag is meglovagolni, különösen az 1956-os ellenforradalom idején és után. A politikai helyzet konszolidációja után az emberek gondolkozásában s így az irodalmi életben is mindinkább háttérbe szorultak a hibás nézetek. A statisztika évenkénti alakulása híven tükrözi ezt a folyamatot: 11 A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Évkönyve IX. 1961. — tői
