A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1961

Dobos Piroska: Szabadpolc-rendszer a kerületi könyvtárakban

„Nálunk szabadpolc-rendszer van. A könyvek szak- és betűrendben találhatók, és a kataló­gust is lehet használni”. El kell ismerni, hogy a nagy forgalom idején az első tájékoztatás nem lehet alapos. Sajnos azonban az egyszer meg nem adott felvilágosítást később sem pótol­ják. Bár már megjelent „Amit az olvasónak jó tudni” című kis útmutatónk, ez nem helyette­sítheti a rendszeres szóbeli tájékoztatást. Ahhoz, hogy minden olvasót egyszer alaposan tájé­koztassanak., szükséges, hogy az olvasó tasakján jelezzék e tájékoztatás megtörténtét. Ha az olvasó tartozik 2 forinttal, a tasakon ott a jelzés, s ez helyes. De miért nincs feljegyezve a mi tartozásunk is? A tájékoztatásnak ki kell terjednie Amiamennyi segédeszköz bemutatására. Ehhez szükséges, hogy a jelenleginél sokkal több szemléltető tábla legyen a szabadpolcos könyvtárakban. Különösen a nagyobbakban lenne jó a könyvtár szolgáltatásairól térképet készíteni s a bejárathoz közel elhelyezni. A mozik férőhelyének térképét az előcsarnokban kifüggesztik. Mért nem mutatjuk be mi is, hol vannak a szépirodalmi művek, hol az ismeret- terjesztő irodalom, milyen csoportot hol találunk, hol vannak és milyenek katalógusaink, bibliográfiáink, kézikönyvtárunk, folyóirataink stb. Változatlanul hiányzik a szerző szerinti tábla, amely megmutatja, hogy különböző szerzők műveit melyik polcnál találja az olvasó. Az ún. első tájékoztatás mellett és azt követően a segédeszközök használatának tanítására kell a legnagyobb súlyt helyezni. A szovjet szakirodalomból arról értesülünk, hogy az olva­sók csoportos foglalkozásainak keretében helyet kap a segédeszközök használatának tanítása is. Úgy gondoljuk, hogy a mi viszonyaink között elsősorban fiatalkorú olvasóink, önképzés­ben részt vevő munkások, munkásnők számára kellene így biztosítani, hogy minél előbb és önállóan igazodjanak el a könyvtárban. A bibliográfiák, ajánló albumok, katalógusok igénybevételét az olvasó számára nélkü­lözhetetlenné tenni nagy távlati feladat, olyan aprómunka, aminek nem lesznek nagy, látvá­nyos eredményei, de nyomában az értékes irodalom kölcsönzésének nagymérvű emelkedése, az ohmsó szellemi gazdagodása jár majd. Kinek, mikor, mennyit és hogyan segítsünk? Ezt kell eldönteni a szabadpolc-rendszerű könyvtárakban s a döntés nem könnyű. Hi­szen olvasóink összetétele rendkívül sokrétű, a társadalom minden rétegét képviselik könyv­tárainkban. A művelődéspolitikai irányelvek megszabják s a mindennap gyakorlatában ki is alakult, hogy a munkások, a pedagógusok s általában a fiatalok olvasására igyekszünk na­gyobb gondot fordítani. Itt a kérdést azonban konkréten kell felvetni. Egyenként kell e ki­emelt kategóriákba tartozó olvasók esetében dönteni, hogy vajon szükség van-e a rendszeres segítésre a könyvek kiválasztásához, vagy elegendő az alapos tájékoztatás, a könyvválasztás lehetőségének ismertetése. Meg kell találni végre azokat az olvasókat is, akiknek olvasótervre van szükségük, azaz hosszabb időre egy alkalommal irányíthatók. E döntéseket valamilyen módon rögzíteni is kell — megoldani, hogy a könyvtáros tudja kinek mit kell nyújtani s az olvasó is legyen tisztában azzal, mit kaphat a könyvtárostól. Ha az első tájékoztatás vagy az ezt pótló későbbi beszélgetés alkalmával e döntés megfogalmazódott, különböző színű olvasófüzetek, olvasótervek kézbeadása útján eligazodhat a könyvtáros. Egy német könyvtáros számításai szerint a szabadpolc-rendszer bevezetése után az olva­sók összlétszámához viszonyítva 19,5 százalék tartott igényt konzultációra. A 28-as és 44-es könyvtárakban végzett mérések szerint az olvasók 26,8 százalékának, illetőleg 47 százaléká­nak nyújtottak segítséget. Ügy kell szervezni a munkát, hogy nem minden alkalommal, de mindenkinek, akinek erre szüksége van, legyen módja segítséget kérni, sőt legyen módunk segítséget adni, mert a kettő nem azonos. A mi olvasóinknak kb. a fele (a 8-as sz. könyvtár mérése alapján) zárt-rendszernél is önállóan választ, vagy választana, ha a kért könyv a rak­tárban lenne. Ennek a 50 százaléknak nyilvánvalóan nem szükséges az állandó közvetlen segítség a szabadpolc-rendszer mellett sem. Számukra első helyen áll a könyvtár tájékoztató szervezete (katalógusok, tematikus kartotékok, bibliográfiák, címjegyzékek), amelynek jelen­tősége a szabadpolc-rendszer esetében igen nagy. Jól szervezett tájékoztató apparátus nél­kül nem lehet irányítani a szabadpolc-rendszerű könyvtár látogatóinak olvasását. Üj szer­154

Next

/
Oldalképek
Tartalom