A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1960
Dr. Remete László: A fővárosi könyvtár az ellenforradalom első éveiben
tanfolyamon ugyancsak előadásokat tartó Kremmer Dezső, vagyis maga a feljelentő, vagy akár az előadók névsorában szintén szereplő Hóman Bálint, később fasiszta kultuszminiszter tette. A beadvány szerkesztői se tudtak konkrétumokat, de annyit bizonyosan, hogy a homályos „tisztázandó volna” kommentárukkal Braunt elintézték. Tanulságosak a feljelentés befejező sorai is: az új vezetők „a fegyelmi vizsgálat legszigorúbb lefolytatását” követelik s meg is mondják, hogy azért, mert így „a könyvtár közismert túlzóan radikális szellemét” kiítrhatják. Ami a szigorúságot illeti, valójában ezen a téren már nem sok tennivalója maradt a polgármesternek. Erről tanúskodnak az alábbi újsághírek, illetve ügyészségi és egyéb dokumentumok. Lássuk előbb azt a fegyelmi határozatot, pontosabban annak könyvtári vonatkozású részét, mely Madzsar Józsefre, Szabó Ervinnek az igazgatói tisztségben utódára vonatkozik. Madzsar nevét az imént idézett könyvtári kiadványok nem említették, őt ugyanis, mivel a polgári demokratikus forradalom idején mint a Népjóléti Minisztérium szervezője és első államtitkára (akit könyvtárigazgatói feladatai alól tartósan felmentettek), a Tanácsköztársaság alatt az országos közegészségügy vezetője volt, államtitkári minőségében vonták felelősségre. A Madzsar elleni fegyelmi határozatban mégis bő helyet kapott, amit könyvtárosi minőségében elkövetett „bűneiként” olvastak a fejére. Ezzel kapcsolatban állapították meg: „Nemzetellenes magatartása abban jut kifejezésre, hogy minden tekintetben magáévá tette azt a könyvtárpolitikát, amelyet elődje, Szabó Ervin inaugurált és amelynek bevallott célja azt volt, hogy a könyvtárnak szociológiai jelleget adjon. Folytatta Szabó Ervin radikális könyvtárpolitikáját annyiban, hogy egyetemes nemzeti szempontokból egyáltalán nem indokolt mértékben és a szociológián kívül álló tudományágak rovására nagy előszeretettel rendelte meg az antimilitarista nemzet- és vallásellenes defaitista, szocialista és kommunista eszméket tárgyaló termékeket, valamint a szocialista szakszervezetek által kiadott, vagy ezek érdekeit képviselő lapokat, mindezeket az olvasó közönségnek korlátozás nélkül rendelkezésére bocsátotta és ennek a politikának a könyvtáron kívül kifejtett közéleti működésével propagandát csinált. Szabó Ervinnel együtt istánelt személyi politikával elérte azt, hogy a könyvtár személyzetében jóformán kizárólag a radikális irányzatok szolgálatában álló elvbarátai foglaltak helyet, ennek a személyi politikának eredményeként a könyvtár a forradalom melegágya lett, a Tanácsköztársaság kikiáltása után pedig a kommunizmus a könyvtár tisztviselői karának túlnyomó részében lelkes támogatókra talált, és ennek következményeként a könyvtár 12 főbb tisztviselője közül 7 a kommunizmus alatt tanúsított magatartása miatt jelenleg állásától fel van függesztve. Ennek a könyvtárpolitikának eredménye lett, hogy a könyvtár olvasóközönsége túlnyomó részben a radikális és felforgató irányzatok iránt érdeklődő elemekből állott. Ennek a könyvtárpolitikának forradalomra nevelő irányzatában nyilvánult meg a könyvtár jelentékeny szerepe az 1918 októberi lázadás előkészítésében, amelyet a lázadás kitörése után a könyvtár vezetői értekezletén, a forradalom lelkes üdvözlése után tett nyilatkozatával maga Madzsar állapított meg.”29 Nem kell a fejünket törnünk, hogy honnan szereztek ilyen „terhelő” információt a Népjóléti Minisztérium fegyelmi bizottságának tagjai Madzsar könyvtári működésére vonatkozóan. Nem kétséges, hogy itt is Kremmerék voltak a tájékoztatók, akiknek ugyan Madzsar visszatérésétől aligha kellett tartaniuk, tekintve az ő valóban kimagasló forradalmi szerepét. Braun Róbertnél eleinte mégsem lehettek olyan bizonyosak a dolgukban, de csakhamar kitűnt, hogy az ellenforradalom még olyan jószándékú és nem kommunista emberrel szemben sem ismer kíméletet, mint amilyen Braun volt. A Fővárosi Levéltárban fennmaradt ügyészségi — rendőrségi iratok vetnek fényt Braun további sorsára.30 Az aktacsomó egyik kézírásos feljegyzése így szól: „Tarczali utca 14. 29 Magyar Munkásmozgalmi Intézet 26.406. lelt. sz. A II. 12/1582 irattári helyszám. — A Párttörténeti Intézet Archívuma régi jelzéseit adjuk. 30 Főv. Levtár. Bp.-i Kir. Ügyészség. IV. 13/5601/1919 69
