A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1960
Dr. Remete László: A fővárosi könyvtár az ellenforradalom első éveiben
Hogyan szerzett tudomást a polgármester úr mindezen személyek „bűnösségéről”, mi volt a „bűnük”, s mi lett a további sorsuk ezeknek a könyvtárosoknak, akik egytől-egyig az intézmény régi törzsgárdájához tartoztak, — ezekre a kérdésekre már hiába is keresünk választ a hivatalos kiadványokban. Egykorú hírlapokból, kortársak visszaemlékezéseiből és szigorúan bizalmas rendőrségi, ügyészségi és fővárosi irattári dokumentumokból bontakoznak ki előttünk a kulisszák mögötti munka körvonalai, melyek a fegyelmiket megelőzték. Ugyanezekből a dokumentumokból némi képet kapunk a terror áldozataivá lett könyvtárosok szenvedéseiről. Idéz .ük először azt a véletlen folytán fennmaradt okiratot, melyből kiderült, hogy az új vezetőség milyen gyors és szolgai készséggel indította el a fegyelmi—sorozatot. Említettük, hogy az ide vonatkozó polgármesteri rendelet csak 1919 augusztus 15-én jelent meg a hivatalos közlönyben, Kremmer Dezső és Drescher (Szentkúty) Pál itt következő jelentése azonban két nappal korábbról keltezve hivatkozik a nyilván csak bizalmas köriratból ismert paragrafusra. íme a jelentés teljes szövege: „Méltóságos Polgármester Ür! — 96.115/1919—1. számmal kiadott rendelet értelmében van szerencsém a Szabó Ervin könyvtár személyzete ama tagjainak névsorát közölni, akik a közelmúlt rezsimé bűneiben akár vezető sorban, akár pedig más módon aktív részt vettek. Kérem Polgármester Urat, méltóztassék lent fölsorolandók ellen a fegyelmi vizsgálatot megindítani s annak befejeztéig nevezendőket állásaiktól fölfüggeszteni. 1. Braun Róbert, könyvtári aligazgatóval szemben tisztázandó volna, hogy Kun Bélával fönntartott állandó érintkezése milyen irányban mozgott. Tisztázandó volna aligazgató szerepe a Varjas Sándor vezetése alatt működő bolseviki propaganda-osztályban vállalt cenzori állásában. Végül kihallgatandók volnának a középiskolai tanárátképző tanfolyam hallgatói aligazgatónak a tanfolyamon kifejtett propagatív előadásai tárgyában. — 2. Dienes László főkönyvtáros a könyvtárügynek politikai megbízottjaképp működött s mint ilyen a rombolás munkájából legaktívabb részt vett, ugyanígy 3. Kőhalmi Béla könyvtáros helyettes politikai megbízottja is. 4. Szigeti Gabriella, 5. Varadi Irma könyvtártisztek, valamint 6. Matkovits Máté altiszt tagjai voltak a kommunista pártnak s agitatórius működésükkel és a kommunista mozgalomban való aktív részességükkel a könyvtár egész személyzete előtt ismeretesek voltak. Szigeti Gabriella egyébként az államrendőrség fogházában őriztetik, mint vizsgálati fogoly s ellene bűnügyi vizsgálat van folyamatban. A könyvtár közismert túlzóan radikális szellemének gyökeres megváltoztatása lévén a legközelebbi jövő múlhatatlan feladata, kérem Méltóságodat, hogy nevezettekkel szemben a fegyelmi vizsgálatot a legszigorúbban lefolytatni méltóztassék. Kremmer.”* 28 „Van szerencsém ...” — sajátos alkalmazása ez a sablonos fordulatnak egy ilyen, a sok esztendőn át volt munkatársakat feljelentő irat élén. A fent? esetben mégis érthető: a karrierista tisztviselők kétségtelenül szerencsésnek érezhették magukat, hogy egyszerű beadvány útján tehetséges riválisaktól megszabadulhattak. Különösen jellemzők a sanda vádaskodás módszereire a Braun Róbertról írottak. Braun sohasem vallotta magát kommunistának. „Kun Bélával fenntartott állandó érintkezése” — amint ezt alább idézett forrásból tudjuk23/a— sem több, sem kevesebb nem volt, mint Kun Bélának két Braunhoz intézett levele. Ezekben az angolul kitünően beszélő tudóst arra kérte fel, hogy vállalja el a tolmácsi munkát egy Budapestre érkezett angol újságíró mellett. Nem lehetett „súlyosabb” vád, amit Braun Róbertnek a Tanácsköztársaság alatt tartott előadásaival kapcsolatban hánytorgatott a feljelentés. Braun aligha vihetett be több forradalmi szellemet előadásaiba, mint azt a munkáshatalom által rendezett könyvtáros 28 F3ZEK Kvt.-tört. ír. EUenf. 1919. aug. 13. 28/a özv. Braun Róbertné visszaemlékezéso 68
