A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1960
Dr. Remete László: A fővárosi könyvtár az ellenforradalom első éveiben
Ám a ha hivatalos kiadványok mélyen hallgatnak is a könyvtár Tanácsköztársaság utáni általános leromlásának okairól, más források, szigorúan bizalmas irattári dokumentumok, hírlapi adalékok és kortársak visszaemlékezései nyomán kibontakoznak előttünk annak a hazaáruló, embertelen és kúltúrellenes klikk munkájának körvonalai, amely klikk ezekben az években a könyvtár sorsát intézte. 2. Ellenforradalom a könyvtárban. Az 1919-es évről szóló ellenforradalmi jelentés szerint az új vezetőség augusztus 4-én, tehát éppen a román királyi hadsereg megszállása befejezésének napján kezdte meg tevékenységét.8 Arról, természetesen nem írtak hogy a régi vezető eltávolítása és az új vezetőség hivatalba lépése a legszorosabban összefüggött Budapest idegen katonai megszállásával, és azzal, hogy ettől fogva az USA, angol és francia katonai missziók teljhatalmúlag intézkedtek Magyarország belügyeiben. Annál inkább elöntötte az egykorú iratokat a „hazafias” és „nemzeti megújhodásiról hangoztatott szólamok áradata. A történelmi helyzetnek nyilvánvalóan ellentmondó, hamis hangvétel példájaként idézzük egy 1919 augusztusában írott könyvtári dokumentumból az alábbi részt: „Mélyen tisztelt Igazgató Ür! Olyan időket élünk, hogy meggyötört magyar fajunknak minden parányi értékével számolnunk kell, hogy az eljövendő nemzetközi szellemű harcokban helyünket megállhassuk... Én múltakon merengő szemeimmel úgy látom, hogy a magyar könyv, a magyar írás hivatásos őreire, a könyvtárosokra nagy nemzeti feladatok megoldása vár. De a nagy munkára csak egyesült erővel vállalkozhatunk. Mély tisztelettel kérem ezek alapján Méltóságodat, mint a megújhodott és nemzeti irányba terelt Városi Nyilvános Könyvtár vezető könyvtárosa: kegyeskedjék hozzájárulni, hogy a magyar könyvtárosok egy táborba való tömörülését helyesli.. .9 Ezt a körlevelet, melyet a fővárosi könyvtár vezetősége Budapest többi nagy könyvtárainak vezetőihez küldött szét, nem azért idéztük, hogy az akkor kudarcba fulladt szervezkedési kísérlettel foglalkozzunk, hanem csupán a történelmi tények és a kenetteljesen hazafias frázisok közötti kiáltó ellentmondás illusztrálására. íme: az új vezetőség számára a könyvtár „nemzeti megújhodása” akkor kezdődött, a „nemzetközi szellem” elleni harc és a „nagy nemzeti feladatok megoldásának” távlatai akkor tárultak fel, amikor éppen megtörtént hazánk imperialista legázolása, az ország megszállása. Ezek után nézzük meg tetteiket, vagyis azt : hogyan váltották valóra az unos-untalan hangoztatott hazafias jelszavakat? Az új vezetők első intézkedései a könyvtáron belül kettős célt szolgáltak: a lehető legrövidebb időn belül megszabadulni az általuk hazaellenesnek nevezett könyvállománytól s ezzel párhuzamosan maguktól a nemzetközi szellem által fertőzöttnek nyilvánított kollegáktól. Kifelé a könyvtárvezetőség legfontosabb feladatának azt tartotta, hogy az imperialista megszállókat a legmesszebbmenően kiszolgálja, kegyeiket elnyerje. Lássuk előbb azt a munkát, amelyet mint a „magyar írás hivatásos őrei” — ahogy magukat nevezték — végeztek a fővárosi könyvtár állományának „védelmében”. A könyvtári irattár adatai szerint az ellenforradalom első „építő” tette abban állott, hogy a fővárosi könyvtár állományának értékes hányadát kiszolgáltatta a megszállóknak. Egy keltezés nélküli, feltételezhetően 1919 szeptember—október körül a polgármesterhez benyújtott jelentésben olvashatjuk: 8 A Városi Nyilvános Könyvtár jelentése az 1919-es évről. p. 4. 8 Fővárosi Levéltár (a továbbiakban: Főv. Lev. tár) Tanácsi iratok XIV. ü. o. 471/1913 — Itt mondok köszönetét Hajdú Tibornénak, a Fővárosi Levéltár munkatársának, aki a Levéltárban felbukkant fontos könyvtári vonatkozású iratcsomókra felhívta figyelmemet. — R. L. 62
