A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1960
Dr. Drechsler Ágnes: Kiegészítő katalógusok a kerületi könyvtárakban
Jókai Mór (1825-1905) „Hiába mondják nekünk, válasszátok külön a magánéletet a közélettől. .. írjatok úgy, hogy az elmondott mese ne legyen feltűnően magyar történet, tele a közélet lármájával, egy szóval: ne írjatok mindig irányregényt! Nem lehet szót fogadnunk. Lehetetlen az. Nálunk minden életregény, minden családi dráma annyira össze van nőve a nemzet közéletével. .. ez alaphangot semmi költő nem mellőzheti a nélkül, hogy élethűtelen, vagy épen frivol ne legyen.” ,,s egész embernek azt ismerjük el, aki nem csak magának élt.” Hiányosnak és nem egészében helytállónak érezzük a következő ismertetést: Thomas Mann (1875-1955) Korunk legnagyobb német írója. Első, legszebb irodalmi müvében a polgári dekadencia problémáját ábrázolja. Minden regényének részletes, objektív rajza mögött romantikus líra lappang. Nagy humanista, nézeteiért egész életművét magáénak vallja a haladó világ. 1953-ban kezdtek hozzá egy irodalmi katalógus összeállításához s jelenleg megtalálhatjuk az írói életművekkel foglalkozó könyvtári állomány teljes elemző feldolgozását. A cédulák a vonatkozó írók betűrendjében helyezkednek el, az egyes címszavakon belül pedig a tanulmányírók betűrendjében követik egymást. Az olvasó tehát arra a kérdésére, hogy pl. milyen tanulmányok jelentek meg Adyról, — a katalógusban együtt találja meg a könyvtárnak Adyra vonatkozó teljes anyagát. A tanulmánykötetek analitikus feldolgozásán kívül felvették a monografikus müveket és a jelentősebb előszavakat is. (Magyar Klasszikusok, Világirodalom Klasszikusai sorozatok köteteiből, de ez a gyűjtés nem teljes.) Bekerült a katalógus anyagába néhány hézagpótló irodalomtörténeti tanulmány is (nem egy-egy író munkásságára vonatkozólag), — amelyről a könyvtárosok úgy ítéltek, hogy feltétlenül szükséges, mert a kérdésről önálló mű nem áll rendelkezésre. A katalógust főként pedagógusok és diákok forgatják sűrűn és rendszeresen, utóbbiak a kötelező olvasmányokkal kapcsolatban és tanulmányaik kiegészítéseként. Olvasószolgálati szempontból igen előnyös a könyvtárosnak, mivel kezdő olvasónak könnyen tud ajánlani egy-egy őt érdeklő íróról irodalmat. A XI. kerületi, 6-os számú könyvtár dolgozói csak magyar irodalomtörténeti katalógust szerkesztettek. A munkát 1957-ben kezdték el és természetesen folyamatosan egészítik ki az újonnan megjelenő anyaggal. A tanulmánykötetek analitikus feldolgozásán kívül itt is találkozunk a monografikus munkák felvételével. Külön címszavak alatt szerepelnek egyes jelentősebb irodalomtörténeti fogalmak is, mint „Humanizmus”, Irodalomtörténet, Felvilágosodás, Kritika, A Holnap, Reneszánsz, „Nyugat,” stb., amelyek mögött a kérdéssel foglalkozó tanulmányok következnek. A könyvtárosok dícséretreméltó öntevékeny munkával fogtak hozzá a számukra úttörő vállalkozáshoz, irányítást nem kaptak, s mivel nem rendelkeztek az ilyen jellegű katalógus készítéséhez szükséges ismeretekkel, így természetesen több hiányosságot, szabálytalanságot és következetlenséget tapasztaltunk a cédulák címfelvételeinél, de azon a területen is, hogy a katalógus nem foglalja magában a könyvtár e tárgykörbe vágó teljes anyagát. Sokszor hiányoznak a cédulákról az egyes tanulmányoknak a gyűjteményes köteten belüli lapszámadatai, pedig a terjedelem kérdése igen fontos az olvasó számára. A kiadót pedig egyáltalán nem tüntetik fel. Az elemző felvételek nem készültek a szabályszerű kiemeléssel, pedig 146
