A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1960
Gálné Ballagi Ágnes: Ifjúsági olvasószolgálati munka a 8-as könyvtárban
Tehát a fiatalok olvasási aránya sokkal kedvezőbben alakult, mint a felnőtteké. A klasz- szikus művek nagyobb olvasottsága a serdülő korcsoportban érthető és helyes. Ennek olvasottságában a középiskolások vezetnek. Ezt a kötelező olvasmányok magyarázzák. Statisztikánk jó képet mutat, de nem árt egy kicsit a számok mögé néznünk. A serdülő korosztályba tartozók nagy része ma már szervezett oktatásban vesz részt. Ez természetesen bizonyos fokig irányítja a könyvkiválasztást. Azért adódnak problémák, például a kalandszomjúság jelentkezésében. Ez önmagában helyes és természetes, —a fiatalok izgalomra, romantikára vágynak, — csak arra kell vigyánzunk, hogy ezt az igényt megfelelő művekkel tudjuk kielégíteni. Tapasztaljuk, hogy Scott, Cooper, Ciolkovszkij, Botond-Bolics mostanában megjelent könyvei az érdeklődést helyes irányba terelik és egyre inkább megóvnak a háború előtti ponyvairodalom itt-ott még ma is fellelhető, „pad alatt kölcsönzött” maradványaitól. Csak az olvasó bizalmát nem szabad elveszítenünk, hogy valami nehéz vagy unalmasnak tűnő könyvet adjunk a kezébe. A 18—26 évesekről a fenti felmérést nem tudtuk elvégezni, de tudjuk, hogy még nagyobb feladat az ő olvasásuk irányítása. Heterogén csoporttal állunk szemben. A munkásfiatalok irányításánál néha a kalandos könyvek helyes kiválasztása, riportkönyvek kézbeadása jó indulás lehet, azonban a művek értékelésére, megbeszélésére kell a nagyobb súlyt helyeznünk. A háztartásbeli olvasókkal még nehezebb a helyzet. A klasszikusok iránti érdeklődés egy-egy film vagy rádiójáték következtében megvan, a tudatos olvasás azonban legtöbbször hiányzik. Ez általános probléma minden kezdő olvasónál, s a fiataloknál fokozottabban kell vele törődnünk. Az aránytalanságok és eltolódások figyelembevétele mellett is meg kell állapítanunk, hogy csupán három hónap alatt is javuló tendenciát mutat a statisztika a természettudományos és ideológiai könyvek forgalmának javára. (Lásd a grafikont.) Ennek nyilvánvaló oka a kongresszusra való készülés és olvasómozgalom-szervezés. Szemléltető propagandánkat is mindinkább ennek a munkának a szolgálatába állítottuk. A tárlóban rendezett kiállítások anyaga a téli hónapokban főleg természettudományos és műszaki irodalom, a kirakatban pedig mindkét témakörnek állandó polca van. Ez azóta antiklerikális polccal is bővült. A szemléltető módszer tapasztalatunk szerint igen sokat segített, ezért ennek felhasználása következő munkánkból, a felszabadulás 15. évfordulójára való készülésből sem maradt ki. A kirakatba szépirodalmi, hadtudományi, ideológiai könyveket tettünk, amelyek ezzel a korszakkal foglalkoznak. A felszabadulással kapcsolatos bibliográfiák és módszertani levelek alapján az e témakörbe tartozó teljes anyagot külön polcon helyeztük el. Munkánkat megkönnyítette a nagy érdeklődés, amely a különböző szervezetek által ekkor kiírt irodalmi és egyéb pályázatok iránt jelentkezett, az eredmény mégsem volt egységesen pozitív. Fiataljaink egy része a második világháború eseményeinek legkülönbözőbb feldolgozásaival ismerkedett meg, sokuknak azonban hiányosak az ismeretei. E kérdések részletesebb megvizsgálása érdekében 1960 első felében újabb felmérést végeztünk. Kérdőívet szerkesztettünk, amelyet minden ifjúsági olvasónkkal kitölttettünk. A kérdőíven a következő rovatokat kellett kitölteni: 1 1. Milyen tárgyú könyveket olvas legszívesebben? (történelmi, kalandos, természettudományos, műszaki, egyéb . . .) 2. Milyen könyveket olva ott a felszabadulásról? 3. E könyvek hősei közül melyik állt egyéniségéhez legközelebb? 4. Beszélnek-e a családban a felszabadulásról? 5. Változott-e a család helyzete a felszabadulás következtében? 6. Résztvesz-e a József Attila olvasómozgalomban? 7. Milyen formában képzeli el a könyvtár további segítségét? 8. Milyen módon tudná támogatni a könyvtár munkáját? 139
