A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1960
Gálné Ballagi Ágnes: Ifjúsági olvasószolgálati munka a 8-as könyvtárban
kát értékeljük. Mi ezt a jegyzéket kiegészítettük néhány egyéb ideológiai könyvvel, pl. Kautsky: Kereszténység eredete, Lenin: Az irodalomról, Marx-Engels: Művészetről, irodalomról c. müvekkel, mert a jelentkező és felkeltett érdeklődésből arra következtettünk, hogy ezek ajánlását is szívesen fogadják majd olvasóink. A jegyzékben szereplő könyvek ajánlása során elmondtuk olvasóinknak, hogy azok hogyan kapcsolódnak tanulmányaikhoz, illetve érdeklődési körükhöz. Ez a módszer eredményesnek bizonyult. Ezt a statisztika is igazolta, mert a figyelt kongresszusi könyvek olvasóinak 25%-a KISZ-korosztályhoz tartozó volt, holott ez a réteg az összolvasók számának csak 15%-a. A kongresszus után ez a munka nem állt meg, sőt sokan vannak, akik azóta már maguk kérnek ideológiai, antiklerikális, közgazdasági vagy politikai könyveket azok közül, akiket ezzel a módszerrel hangoltunk e könyvek olvasására. Kezdeti gondjaink számunkra is megmutatták, hogy tovább kell munkálkodnunk a megkezdett módszerekkel; ezek megfelelő erőfeszítések mellett mindenképpen sikerhez vezetnek. A fiatalság nagy része még nem jutott el az értékesebb irodalomhoz. A KIFZ az egész ország fiatalságát akarja az olvasók táborába vonni, és a már olvasókat helyes irányba terein’ a József Attila olvasómozgalom életrehívásával. E mozgalom igen bő és szépirodalomból, ismeretterjesztő művekből egyaránt jól válogatott könyvanyagból, meghatározott számú mű ismeretét Kívánja meg a résztvevőktől. Ez ismeretről az úgynevezett ,.próbázás”, beszámolás formájában kell a fiataloknak tanúbizonyságot tenniök. A megfelelést arany, ezüst vagy brcnz jelvénnyel jutalmazzák. A Fővárosi Szabó Ervin könyvtáraknaK fontos szerep jutott az olvasómozgalom támogatásában. FszrevettüK ugyanis, hegy az ü:emi és iskolai KISZ-szervezetek nem mindenütt folytattak jó propagandát e téren. Sok fiatal hírét sem hallotta a József Attila mozgalomnak. Ezért könyvtárhálózatunk kivette részét az olvasómozgalom könyveinek propagálásában. A 8-as könyvtár ifjúsági munkája következő (második) fordulója középpontjába ezért az olvasómozgalom szervezését állítottuK. Ez volt az a tevékenység, amely a továbbiakban tartalmat adott folyamatos ifjúsági olvasószolgálatunknak. Mindenekelőtt olvasótermi tárlónkban a könyvjegyzék alapján kiállítást rendeztünk a legérdekesebb könyvekből. Beszélgettünk ifjú olvasóinkkal a mozgalom céljáról és formájáról, kezükbe adtuk a könyvjegyzéket. Ebből írták ki igényeiket hónapokig azok is, akik a beszámolótól való félelmükben ugyan nem neveztek be a mozgalomba, mégis fokozottan bekapcsolódtak az olvasásba. Nagyon sokan éppen könyvpropagandánk hatására kaptak kedvet a részvételhez. E propagandamunkánk során felhasználtuk iskolai kapcsolatainkat is. Ennek következtében közösen rendeztünk a Martos Flóra gimnáziummal egy — az olvasómozgalmat beindító — előadást. Ugyancsak ezt a kapcsolatot használtuk fel, amikor egyik lány-olvasónkkal beszélgetve megtudtuk, hogy fél osztálytársai gúnyjától s ezért nem kapcsolódik az olvasómozgalomba. A tanárok segítségével sikerült diplomatikusan megszüntetni az egészségtelen hangulatot. 57 olvasót tartottunk nyilván 1960-ban, akik az olvasómozgalomba részvételre jelentkeztek. Tasakjukat megjelöltük és személyi lapot vettünk fel mindegyikük nevére, melyen feltüntettük a kölcsönzött könyvek címét. Ha valami speciális érdeklődést fedeztünk fel olvasóinknál, külön cédulán jeleztük; így ha bármelyik könyvtáros foglalkozott vele, ebből azonnal látta érdeklődési körét. Az olvasómozgalom hatására észrevehető volt a szépirodalmi művek kölcsönzésében a színvonal emelkedés. Ez különösen az ipari tanulóknál és munkás-fiataloknál vált jelentőssé, akikhez korábbi tanulmányaik során sokkal kevesebb klasszikus irodalom jutott, mint a diákokhoz. A személyi lapokból azonban megállapítottuk, hogy az ismeretterjesztő művek olvasása még mindig nem kielégítő. Az olvasmányok kiválasztása általában egyoldalú volt. A köny vajánlás eredményeit a személyi lapok megmutatták, de ezekből általános képet nem nyerhettünk. Szükségesnek mutatkozott egy — az egész serdülőkorú kölcsönzést felölelő — reprezentatív statisztikai felvétel, hogy összesítve láthassuk eredményeinket, és a hiányosságokat, amelyek megszabják további feladatainkat. Ezt a felmérést I960 februárban kezdtük el és három hónapon keresztül folytattuk.
